Hali édes olvasók! :) Van egy rossz és egy jó hírem. Kezdem a rosszal. Nem tudok mostanában részeket hozni, ugyanis bele kezdtem egy új blogba. Louis-ról és Helenáról szól. Itt van: http://louloveyouhelena.blogspot.hu/2013/09/1resz-new-feeling-to-you.html?showComment=1379268672474#c1406714537501312522 Kérlek szépen titeket, nézzetek be és iratkozzatok! Vagy komizzatok! Köszi. <3 A jó hír. Az hogy van egy új blogom. :D Köszönöm megértéseteket! Pussssziiii!! <3
2013. szeptember 15., vasárnap
2013. augusztus 12., hétfő
14.rész- Niall! Nem látok rémeket!
Sziasztok kedves olvasóim! :)
Nagyon sajnálom, hogy az elmúlt két hétben nem írtam. De nem volt rá lehetőségem, mert ( mint már említettem) Balatonon nyaraltam. És ez adott egy kis ihletet. Na de nyugodjatok meg, nem felejtettelek el titeket! :) Így hát commencer la prochaine partie! ( bocsi ha rossz a google fordító) XDD Na de még van valami. Mindig ilyenkor jut eszembe, amikor már elköszöntem. Hurrá! Na szóval. Nagyon, de nagyon boldoggá tennétek a napomat, ha feliratkoznátok/ komiznátok! És ha már itt vagytok, akkor csak egy kattintás az egész. Vissza megy, de akkor linkeljétek be a blogotokat komiba. Nem szoktam hazudni, nyugi! :) És még valami. Szerintem már unjátok ezt a sok depressziós részt. :D Nem sokára vége lesz a "depinek" és újra vissza tér minden a normális kerékvágásba. Nyaralás, barátok, buli, pia. :) Nem sokára ez lesz. Na most már akkor commencer la prochaine partie! :)
* Niall szemszöge*
-...Rendben.- Válaszoltam dühösen, és flegmán. És Amy újra rosszul lett. Oda rohantunk hozzá, és az orvos lefogta... Engem újra kivittek, és magukra zárták az ajtót. Kiestem az ajtón. A többiek körém gyűltek, és megkérdezték, hogy; Mi baj? Minden rendben? Amy?! Hogy van? Mi történt?- Én erre felálltam,és könnyes szemmel,őszintén válaszoltam.- Nem tudom.-. A többiek ledöbbentek. Éreztem rajtuk, hogy nagyon feszültek. Próbáltam valahogy olyan légkört alakítani egy másodperc alatt, hogy a többiek nyugodjanak meg egy percre. Így hát elkezdtem mondogatni hangosan.- Áhh semmi baj nincsen. Az orvos is meg mondta! Nyugi Niall, nyugi!- Zayn furcsállva nézte, hogy mit is csinálok. De úgy érzem nem nyugtattam a helyzeten. Csak ültünk, és vártuk, hogy Amy jobban legyen. Vagy, hogy kapjunk hírt róla. Két óráig vártuk! Ami nagyon, de nagyon hosszú két óra volt. Az orvos, és Amy beszélgettek. Nagyon nyugodtnak tűnt ez az egész. Talán Amy kezd javulni? Két óra beszélgetés után, nem is csodálkozom.
- Srácok lehet, hogy Amy kezd javulni?- Kérdeztem mosolygósan, és reméltem igaz amit mondok. http://data.whicdn.com/images/70115330/large.gif
- Hát Niall. Nem tudom. Ha ez a pszichológus tényleg világhírű akkor két óra beszélgetés biztosan elég ahhoz, hogy meggyógyuljon. Vagyis, hogy ne lássa a "rémeket".- Mondta Jennifer "okosan".
- De én azt hallottam, hogy a pszichológus tényleg világhírű! És nagyon, de nagyon tud valamit!!- Kiáltotta ki Louis, és evvel a mozdulattal sikerült levernie a várószékeket. Megfordult meglátta, hogy mit is csinált, és elszaladt.
- LOUIS!!! Gyere vissza te óvodás! Nem hallod? Hajj. Még mindig gyerek...- Mondta Pamela, és utána szaladt. Félúton el is esett. De...Ő ilyen. * Niall-es kuncogás*
A többieknek egész jó kedve lett a helyzethez képest. DE! Csak is a helyzethez képest! Amíg Pamela kergette Louis-t, addig mi ültünk tovább, és vártunk. A nagy várásban kinyílt az ajtó, és kilépett a doktor hatalmas mosollyal a száján. Senki sem tudta, hogy mi ez a jó kedv. De a doktor tovább mosolygott. Én rögtön felálltam, és oda mentem hozzá. - Doktor úr?! Még is mi ez a jókedv? - Kérdeztem, és a doktor még mindig csak mosolygott. De még mindig nem kaptam választ. Akkor már kezdtem félni, hogy ez a világhírű doktor bolond. De nagy tűnődésemben VÉÉGRE válaszolt. - Jobban van!- És végre megnyugodtam. Ez a pszichológus tud valamit! *mosolygás* Éppen tartottam Amy felé, és meglepődtem. Senki sem tartott vissza. Ez különös volt. Általában ha Amy felé tartok akkor valaki megfog. Vagy egy orvos, vagy egy nővér, vagy a többiek. De most szabad volt a pálya. Gyorsan becsusszantam, és rá mosolyogtam. Ő vissza mosolygott, és tudtam hogy nincsen semmi baj. Látom a szemein ha baj van, vagy ha nincs baj. De most mindkét szeme csillogott. Ami nagyon jó jel. Közelebb mentem hozzá, és megfogtam a kezét. Abban a pillanatban egy puszit is nyomtam arcára.
- Jobban vagy kicsim?- Kérdeztem aggódva, és közben imádkoztam azért a szóért, hogy: Igen!
- Igen már sokkal jobban! Haza akarok menni! Nem akarom az egész életemet ebben az izében tölteni. BULIZNI AKAROOOOK!!! *nevetés*- Huuhh. Mondta Amy nagyon lelkesen. Ééés bulizós kedvében.
- Hát jó! Bármit elrendezek neked csal a doki engedje meg. *nevetés*
- Ajj a doki, a doki, a doki. Hagyjuk már a dokit! Látja, hogy jól vagyok! *nevetés*
- Igaz. Megbeszélem vele, hogy már semmi bajod. Úgy is látszik rajtad, hogy tele vagy élettel. De mit csinált veled az a doktor, hogy már is ilyen lelkes vagy?! Varázsló vagy mi?
- Nyugtatgatott, és valami papírra kellett rajzolnom. Nem tudom, hogy hogy csinálta. De be vállt.
- Az biztos! Véégre vissza kaptam az én Amy-met!! *megcsókolja*
- Én pedig a Niall-emet!! *megcsókolja* *nevetés*
- És ha már itt tartunk...
- Mi a baj Niall?
- BULIZUUUUNK!!! *felkiáltás*
- Óóóóóó igeeeen!!!!
- Öm...Szóljak a többieknek?
- Igen, légyszíves! Már régen láttam őket.- És evvel a szóval már rohantam is ki szólni a többieknek.
Amikor kiértem az ajtón, szinte ki estem. Azért mert nagyon boldog vagyok! Szóltam a többieknek, hogy mehetnek be, és ők szinte kicsattantak a boldogságtól úgy ahogyan én! Liam ahogy meghallotta, hogy bemehet már bent is volt. - Úúúúristen! Amy jobban van! Most akkor...Én húzok hozzá!!- Mondta Liam és már itt sem volt. http://data.whicdn.com/images/71722891/large.gif Amy örülni fog. Nagyon, de nagyon happy az élet!
* Harry szemszöge*
Nem happy az élet. Na jó! Attól happy, hogy Amy felkelt, és nem kell aggódni érte. Viszont attól nem happy, hogy Jennifer már nagyon hiányzik...Mindent megtennék érte! De utálom ha neki van igazaaaa! Nagyon kiszeretnék békülni vele. És már tudom is hogy hogyan! - Jennifer! Gyere egy perce!- Hívtam félre, és ő kíváncsian jött felém. - Igen?- Kérdezett kíváncsian, de én direkt húztam az időt. Végre kinyögtem amit akartam:
- Szeretlek, és gyere vissza hozzám!
- Csak így lazán? *mosolygás*
- Akkor térdeljek le?! *nevetés*
- Haha...Na, de most komolyan. Legalább két hete nem beszélsz velem, és ilyenkor jut eszedbe?
- Sokat gondolkoztam ezen!
- És? Mire jutottál?
- Arra, hogy nem kellett volna olyan durvának lennem veled. És egy nagy barom vagyok.
- * folytasd fej*
- És hülye is vagyok.
- *folytasd még fej*
- És egy hatalmas nagy tuskó vagyok.
- *na még egy picit*
- És egy...Na jó! Nem folytatom!
- Pedig élvezem. http://data.whicdn.com/images/71986245/large.gif
- Hiányoztál.
- Nekem is te! Pedig itt voltál tőlem hat méterre! *nevetés* Hahahaaaaa....
- http://data.whicdn.com/images/71770269/large.gif Hát igen. Van benne valami. De...
- Igen?
- Akkor már nyugodtan meg is csókolhatlak?
- Először kérj bocsánatot. Most én Madam-ot játszok. Tehát. Nem hallom.
- Ajjjh. Bocsánat, bocsi, bocs! Szeretlek Madam!
- Én is téged! *mosolygás* *megcsókol*
Megérte kinyögni ezt a mondatot. Vissza mentünk Amy-hez, és beszélgettünk vele. Boldog volt amikor megtudta, hogy én és Jenni újra együtt vagyunk. Hát. Én is örülök!
* Louis szemszöge*
Amy nagyon örült nekünk. Már haza akar menni de nagyon! Elmegyek, és megkérdezem az orvostól, hogy mikor hozhatjuk ki. Remélem már ma, mert beterveztem egy bulit. Van egy tök jó hely a közelben. Imádom! Oda akarom elvinni őket. Niall-el már letárgyaltam, és mindenkivel csak még Amy nem tudja. Nem baj. Meglepi lesz. Remélem el engedi a doki! De...Hogy engedné el, ha még mindig csak ezen a széken ülök, és nem teszek semmit. - Pamela kicsim, gyere egy perce velem!- És evvel a mozdulattal az orrom előtt termett Pamela, az én drágaszágom. *nevetés*
- Mondjad Lou! Hallgatlak! *Pamelás kuncogó arc*
- Gyere velem megkérdezni a doktort, hogy elengedi-e Amy-t.
- Ez gyerek játék. *nevetés*
- Tudom. *nevetés*
- De most komolyan...Szerinted elfogja engedni?!
- Fogadunk?
- Jó. Fogadjunk. De miben?
- Ha én nyerek akkor mindennap te mosod az alsógatyáimat. *nevetés*
- Amúgy is én mosom mindennap. Találj ki valami mást mókamester. *nevetés*
- Őőőm. Hozol be mindennap reggelit az ágyamhoz, és te leszel a szolgám. *önfeledt nevetés*
- Jó. Legyen. De ha én nyerek akkor te fogod manikűrözni a lábam, és te kevered majd ki a maszkomat amit az arcomra teszek. Hahaha.
- Rendben. Úgy is én nyerek. Tudod hogy Louis bácsi kemény mint a szikla.
- És te tudtad hogy Pamela néni pedig olyan kemény mint a vakbélgyulladás?
- Óóóó tudtam! Na, mi lesz? Gyere menjünk és kérdezzük meg. Úgy is nyerek. Szépségem ne reménykedj.
- Hmm. Hahaha. Ügye most viccelsz? Én nyerek rigó Jancsikám.
* Doktornál*
- Doktor úr. Lenne egy kérdésem.- Kérdtem mosolygósan. ( Én nyerek!)
- Tedd fel nyugodtan.
- Amy-t a barátunkat elengedné egy pár napra legalább?
- Attól függ hogy hogy van. Nem sokára beszélek a pszichológussal, és ő majd meg mondja. Hopp! Ott van a pszichológus! Pillanat ide hívom.
- Rendben.
- Sziasztok! *mosolygás* Hallottam hogy Amy meg akar ettől a kórháztól szabadulni. Nyugodtan mehet! Holnapra terveztem, de már látom hogy jobban van. Nem muszáj mindennapját itt töltenie. Az neki is ártana.
- Nem nyertem... De legalább Amy velünk lehet!- Mondta Pamela, ránézett a doktorra és elment.
- Óóóó én győőőztem! Pamela irány és hozz nekem sütit! Köszönjük doktor úr, viszlát!
Én tudtam, hogy nyerek. Pamela pedig. Szép szolga!http://data.whicdn.com/images/68267281/large.gif Nagy gonoszkodás után elindultam megkeresni Pamy-t, és elújságolni Amy-nek hogy haza jöhet. Pamelát könnyű lesz megkeresni. Csak annyit mondok, hogy: Na helló mi mentünk! És már ott is termett. Meg kell jegyeznem fél az egyedülléttől, és nem szereti ha bezárják valahová. Szóval Pamela meg van. Már csak Amy-nek kell el mondani. De mire felértünk, hogy elmondjuk ő már régen fel volt öltözve, és útra kész volt.
- Mehetünk?- És én már tudtam, hogy Niall elmondta neki. *mosolygás*
Nagyon sajnálom, hogy az elmúlt két hétben nem írtam. De nem volt rá lehetőségem, mert ( mint már említettem) Balatonon nyaraltam. És ez adott egy kis ihletet. Na de nyugodjatok meg, nem felejtettelek el titeket! :) Így hát commencer la prochaine partie! ( bocsi ha rossz a google fordító) XDD Na de még van valami. Mindig ilyenkor jut eszembe, amikor már elköszöntem. Hurrá! Na szóval. Nagyon, de nagyon boldoggá tennétek a napomat, ha feliratkoznátok/ komiznátok! És ha már itt vagytok, akkor csak egy kattintás az egész. Vissza megy, de akkor linkeljétek be a blogotokat komiba. Nem szoktam hazudni, nyugi! :) És még valami. Szerintem már unjátok ezt a sok depressziós részt. :D Nem sokára vége lesz a "depinek" és újra vissza tér minden a normális kerékvágásba. Nyaralás, barátok, buli, pia. :) Nem sokára ez lesz. Na most már akkor commencer la prochaine partie! :)
* Niall szemszöge*
-...Rendben.- Válaszoltam dühösen, és flegmán. És Amy újra rosszul lett. Oda rohantunk hozzá, és az orvos lefogta... Engem újra kivittek, és magukra zárták az ajtót. Kiestem az ajtón. A többiek körém gyűltek, és megkérdezték, hogy; Mi baj? Minden rendben? Amy?! Hogy van? Mi történt?- Én erre felálltam,és könnyes szemmel,őszintén válaszoltam.- Nem tudom.-. A többiek ledöbbentek. Éreztem rajtuk, hogy nagyon feszültek. Próbáltam valahogy olyan légkört alakítani egy másodperc alatt, hogy a többiek nyugodjanak meg egy percre. Így hát elkezdtem mondogatni hangosan.- Áhh semmi baj nincsen. Az orvos is meg mondta! Nyugi Niall, nyugi!- Zayn furcsállva nézte, hogy mit is csinálok. De úgy érzem nem nyugtattam a helyzeten. Csak ültünk, és vártuk, hogy Amy jobban legyen. Vagy, hogy kapjunk hírt róla. Két óráig vártuk! Ami nagyon, de nagyon hosszú két óra volt. Az orvos, és Amy beszélgettek. Nagyon nyugodtnak tűnt ez az egész. Talán Amy kezd javulni? Két óra beszélgetés után, nem is csodálkozom.
- Srácok lehet, hogy Amy kezd javulni?- Kérdeztem mosolygósan, és reméltem igaz amit mondok. http://data.whicdn.com/images/70115330/large.gif
- Hát Niall. Nem tudom. Ha ez a pszichológus tényleg világhírű akkor két óra beszélgetés biztosan elég ahhoz, hogy meggyógyuljon. Vagyis, hogy ne lássa a "rémeket".- Mondta Jennifer "okosan".
- De én azt hallottam, hogy a pszichológus tényleg világhírű! És nagyon, de nagyon tud valamit!!- Kiáltotta ki Louis, és evvel a mozdulattal sikerült levernie a várószékeket. Megfordult meglátta, hogy mit is csinált, és elszaladt.
- LOUIS!!! Gyere vissza te óvodás! Nem hallod? Hajj. Még mindig gyerek...- Mondta Pamela, és utána szaladt. Félúton el is esett. De...Ő ilyen. * Niall-es kuncogás*
A többieknek egész jó kedve lett a helyzethez képest. DE! Csak is a helyzethez képest! Amíg Pamela kergette Louis-t, addig mi ültünk tovább, és vártunk. A nagy várásban kinyílt az ajtó, és kilépett a doktor hatalmas mosollyal a száján. Senki sem tudta, hogy mi ez a jó kedv. De a doktor tovább mosolygott. Én rögtön felálltam, és oda mentem hozzá. - Doktor úr?! Még is mi ez a jókedv? - Kérdeztem, és a doktor még mindig csak mosolygott. De még mindig nem kaptam választ. Akkor már kezdtem félni, hogy ez a világhírű doktor bolond. De nagy tűnődésemben VÉÉGRE válaszolt. - Jobban van!- És végre megnyugodtam. Ez a pszichológus tud valamit! *mosolygás* Éppen tartottam Amy felé, és meglepődtem. Senki sem tartott vissza. Ez különös volt. Általában ha Amy felé tartok akkor valaki megfog. Vagy egy orvos, vagy egy nővér, vagy a többiek. De most szabad volt a pálya. Gyorsan becsusszantam, és rá mosolyogtam. Ő vissza mosolygott, és tudtam hogy nincsen semmi baj. Látom a szemein ha baj van, vagy ha nincs baj. De most mindkét szeme csillogott. Ami nagyon jó jel. Közelebb mentem hozzá, és megfogtam a kezét. Abban a pillanatban egy puszit is nyomtam arcára.
- Jobban vagy kicsim?- Kérdeztem aggódva, és közben imádkoztam azért a szóért, hogy: Igen!
- Igen már sokkal jobban! Haza akarok menni! Nem akarom az egész életemet ebben az izében tölteni. BULIZNI AKAROOOOK!!! *nevetés*- Huuhh. Mondta Amy nagyon lelkesen. Ééés bulizós kedvében.
- Hát jó! Bármit elrendezek neked csal a doki engedje meg. *nevetés*
- Ajj a doki, a doki, a doki. Hagyjuk már a dokit! Látja, hogy jól vagyok! *nevetés*
- Igaz. Megbeszélem vele, hogy már semmi bajod. Úgy is látszik rajtad, hogy tele vagy élettel. De mit csinált veled az a doktor, hogy már is ilyen lelkes vagy?! Varázsló vagy mi?
- Nyugtatgatott, és valami papírra kellett rajzolnom. Nem tudom, hogy hogy csinálta. De be vállt.
- Az biztos! Véégre vissza kaptam az én Amy-met!! *megcsókolja*
- Én pedig a Niall-emet!! *megcsókolja* *nevetés*
- És ha már itt tartunk...
- Mi a baj Niall?
- BULIZUUUUNK!!! *felkiáltás*
- Óóóóóó igeeeen!!!!
- Öm...Szóljak a többieknek?
- Igen, légyszíves! Már régen láttam őket.- És evvel a szóval már rohantam is ki szólni a többieknek.
Amikor kiértem az ajtón, szinte ki estem. Azért mert nagyon boldog vagyok! Szóltam a többieknek, hogy mehetnek be, és ők szinte kicsattantak a boldogságtól úgy ahogyan én! Liam ahogy meghallotta, hogy bemehet már bent is volt. - Úúúúristen! Amy jobban van! Most akkor...Én húzok hozzá!!- Mondta Liam és már itt sem volt. http://data.whicdn.com/images/71722891/large.gif Amy örülni fog. Nagyon, de nagyon happy az élet!
* Harry szemszöge*
Nem happy az élet. Na jó! Attól happy, hogy Amy felkelt, és nem kell aggódni érte. Viszont attól nem happy, hogy Jennifer már nagyon hiányzik...Mindent megtennék érte! De utálom ha neki van igazaaaa! Nagyon kiszeretnék békülni vele. És már tudom is hogy hogyan! - Jennifer! Gyere egy perce!- Hívtam félre, és ő kíváncsian jött felém. - Igen?- Kérdezett kíváncsian, de én direkt húztam az időt. Végre kinyögtem amit akartam:
- Szeretlek, és gyere vissza hozzám!
- Csak így lazán? *mosolygás*
- Akkor térdeljek le?! *nevetés*
- Haha...Na, de most komolyan. Legalább két hete nem beszélsz velem, és ilyenkor jut eszedbe?
- Sokat gondolkoztam ezen!
- És? Mire jutottál?
- Arra, hogy nem kellett volna olyan durvának lennem veled. És egy nagy barom vagyok.
- * folytasd fej*
- És hülye is vagyok.
- *folytasd még fej*
- És egy hatalmas nagy tuskó vagyok.
- *na még egy picit*
- És egy...Na jó! Nem folytatom!
- Pedig élvezem. http://data.whicdn.com/images/71986245/large.gif
- Hiányoztál.
- Nekem is te! Pedig itt voltál tőlem hat méterre! *nevetés* Hahahaaaaa....
- http://data.whicdn.com/images/71770269/large.gif Hát igen. Van benne valami. De...
- Igen?
- Akkor már nyugodtan meg is csókolhatlak?
- Először kérj bocsánatot. Most én Madam-ot játszok. Tehát. Nem hallom.
- Ajjjh. Bocsánat, bocsi, bocs! Szeretlek Madam!
- Én is téged! *mosolygás* *megcsókol*
Megérte kinyögni ezt a mondatot. Vissza mentünk Amy-hez, és beszélgettünk vele. Boldog volt amikor megtudta, hogy én és Jenni újra együtt vagyunk. Hát. Én is örülök!
* Louis szemszöge*
Amy nagyon örült nekünk. Már haza akar menni de nagyon! Elmegyek, és megkérdezem az orvostól, hogy mikor hozhatjuk ki. Remélem már ma, mert beterveztem egy bulit. Van egy tök jó hely a közelben. Imádom! Oda akarom elvinni őket. Niall-el már letárgyaltam, és mindenkivel csak még Amy nem tudja. Nem baj. Meglepi lesz. Remélem el engedi a doki! De...Hogy engedné el, ha még mindig csak ezen a széken ülök, és nem teszek semmit. - Pamela kicsim, gyere egy perce velem!- És evvel a mozdulattal az orrom előtt termett Pamela, az én drágaszágom. *nevetés*
- Mondjad Lou! Hallgatlak! *Pamelás kuncogó arc*
- Gyere velem megkérdezni a doktort, hogy elengedi-e Amy-t.
- Ez gyerek játék. *nevetés*
- Tudom. *nevetés*
- De most komolyan...Szerinted elfogja engedni?!
- Fogadunk?
- Jó. Fogadjunk. De miben?
- Ha én nyerek akkor mindennap te mosod az alsógatyáimat. *nevetés*
- Amúgy is én mosom mindennap. Találj ki valami mást mókamester. *nevetés*
- Őőőm. Hozol be mindennap reggelit az ágyamhoz, és te leszel a szolgám. *önfeledt nevetés*
- Jó. Legyen. De ha én nyerek akkor te fogod manikűrözni a lábam, és te kevered majd ki a maszkomat amit az arcomra teszek. Hahaha.
- Rendben. Úgy is én nyerek. Tudod hogy Louis bácsi kemény mint a szikla.
- És te tudtad hogy Pamela néni pedig olyan kemény mint a vakbélgyulladás?
- Óóóó tudtam! Na, mi lesz? Gyere menjünk és kérdezzük meg. Úgy is nyerek. Szépségem ne reménykedj.
- Hmm. Hahaha. Ügye most viccelsz? Én nyerek rigó Jancsikám.
* Doktornál*
- Doktor úr. Lenne egy kérdésem.- Kérdtem mosolygósan. ( Én nyerek!)
- Tedd fel nyugodtan.
- Amy-t a barátunkat elengedné egy pár napra legalább?
- Attól függ hogy hogy van. Nem sokára beszélek a pszichológussal, és ő majd meg mondja. Hopp! Ott van a pszichológus! Pillanat ide hívom.
- Rendben.
- Sziasztok! *mosolygás* Hallottam hogy Amy meg akar ettől a kórháztól szabadulni. Nyugodtan mehet! Holnapra terveztem, de már látom hogy jobban van. Nem muszáj mindennapját itt töltenie. Az neki is ártana.
- Nem nyertem... De legalább Amy velünk lehet!- Mondta Pamela, ránézett a doktorra és elment.
- Óóóó én győőőztem! Pamela irány és hozz nekem sütit! Köszönjük doktor úr, viszlát!
Én tudtam, hogy nyerek. Pamela pedig. Szép szolga!http://data.whicdn.com/images/68267281/large.gif Nagy gonoszkodás után elindultam megkeresni Pamy-t, és elújságolni Amy-nek hogy haza jöhet. Pamelát könnyű lesz megkeresni. Csak annyit mondok, hogy: Na helló mi mentünk! És már ott is termett. Meg kell jegyeznem fél az egyedülléttől, és nem szereti ha bezárják valahová. Szóval Pamela meg van. Már csak Amy-nek kell el mondani. De mire felértünk, hogy elmondjuk ő már régen fel volt öltözve, és útra kész volt.
- Mehetünk?- És én már tudtam, hogy Niall elmondta neki. *mosolygás*
2013. július 17., szerda
13.rész- Our tragedy
Sziasztok! :) Sajnos van egy rossz hírem, de van egy jó is. Melyikkel kezdjem? Áhh. Kezdem a jóval. Szerintem ez a rész eddig a legjobb. ( Nem tudom, hogy hogyan hoztam össze, és nem akarok magamtól elájulni). A másik. Vagyis a rossz. :/ Hogy szombaton megyek Balatonra és két hétig vagyok. Ez nem rossz hír. De az már igen, hogy két hétig kimaradnak a részek. Sajnálom, de majd szüneteltetnem kell. Ígérem, bepótolom, de már nem volt rá időm, hogy sorban leírjam a részeket. ( vagyis előre). A harmadik. A blogomban most Samara Morgan gif-et fogok feltüntetni NE IJEDJ MEG! Mert nem ijesztő! ( azért mert én is parázok az ijesztő részektől) :D
*Amy szemszöge*
Nem emlékeszem semmire. Csak annyira, hogy elsötétült minden. Borzalmas volt. Utána hangokat hallottam: "Most mit csináljunk?! Hívni kell a mentőket! Ügye?! Gyorsan valaki!!! Bakker nem igaz, hogy ennyire lassú vagy! Add ide azt a telefont b*zdki!!". Ez Niall hangja volt. Biztos nagyon megijesztettem őket. Nem akartam. De nagyon megijedtem attól a lánytól. Egyszerűen a fülembe kurrogott. Szerintem ez a lány aki kísért engem, az az "Átok"című horrorfilm, és " A kör" című (szintén horrorfilm) keveréke. Kurrog, de úgy néz ki mint Samara Morgan. http://data.whicdn.com/images/65556593/large.gif Nagyon félek, de ezt senki sem tudja. Ugyanis.Azt hiszem, elájultam. De nem tudok felkelni...
*Niall szemszöge*
AMY?! Rohadtul félek...Fogalmam sincs, hogy mi ez az egész. Nem hiszem, hogy bebeszéli magának ezeket a dolgokat, mert látom rajta, hogy látja ezeket a valamiket. Most mit tegyek? Itt ülök mellette, és várom a csodát. Hogy fel kelljen. Mindenki halálra van rémülve, de én nem igazán. És azért nem igazán, mert tudom, hogy erős, és kibírja ezt a napot! Tudom, hogy kibírja...Addig nem megyek el amíg fel nem kel! És addig fogom a kezét amíg ki nem nyitja gyönyörű szép szemeit! És addig ülök itt, amíg a doktor ki nem küld....Márpedig én egy darabig el nem mozdulok innen! Mert Amy az életem értelme, és egyben a legjobb barátom. De ebben a nagy izgalomban reméltem, hogy végre megszólal, vagy megmozdul...És ezért halkan a fülébe suttogtam - Amy, kicsim ébren vagy? Heló? Most már nem kell félned drágám!- De semmi...Alszik. Remélem...Rádőltem vállára, és elaludtam. De felkeltem egy nagy zajra. Zayn bejött, és nekiment az ajtónak. Vicces volt, de valahogy úgy éreztem, hogy nem tudok nevetni...Sőt. Még Zayn se nevetett. Rám nézett, és megfogta a kezem. - Gyere. Együnk valami csokit a büfénél!- De én ellenkeztem.
- Niall! Gyere, mert látom rajtad, hogy éhes vagy. Ezt nem csinálhatod.
- De akkor itt kell hagynom!
- Nem lesz semmi baja. Ő sem akarja, hogy éhen halj. Vagy szomjan.
- Na jó...Talán egy csokit megeszek. De akkor hozok neki is.
- Jó. Akkor megyünk?
- Menjünk.
Lementünk a földszintre a büfébe, de...Úgy éreztem magam mint aki elmegyógyintézetben él. Fehér falak, gyógyszerszag mindenhol, koszos padló, és csempék...De ez csak egy kórház. Még mindig fáj az a tudat, hogy ide kellett hozni Amy-t. Jobb helyet érdemelt volna ennél. De annyira nagy volt a stressz, hogy másmilyen kórház nem jutott az eszembe. Csak ez... És már megint elálmodoztam. Nagy álmomból újra Zayn keltett fel. - Héj Niall! Nem mész fel Amy-hez?- És eszembe juttatta Amy-t. - Igaz!- Vágtam rá, és rohantam fel Amy-hez. Mikor felértem, két férfit pillantottam meg Amy kórterme előtt. Nagyon megijedtem, és nem is tudtam, hogy mit csinálok. Csak odarohantam a nagydarab pasashoz, és elkezdtem faggatni. De ő csak bámult rám mintha nem értené mit mondok. Láttam a férfin, hogy valami baj van. De nem mondta meg, hogy mi az. Jobban elkezdtem faggatni, és végre kinyögte, hogy baj van;- Amy...Amy-t le kellett kötözni. Nagyon sajnálom...- Mondta zaklatottan...És én összeestem. Zayn, és Liam kapott el. MI AZ HOGY LE KELLETT KÖTÖZNI?
- MI VAN VELE?! ENGEDJENEK BE! http://data.whicdn.com/images/63369477/large.gif- Üvöltöttem zaklatottan. De a két férfi csak megfogta a vállam, és elvitt a kórterem elől. Louis oda ment a doktorhoz, és megkérdezte, hogy mégis mi ez az egész. Láttam Louis-on, hogy valami baj van. Mikor el lépett a férfi elől, fejét fogva szaladt Pamelához.
- Pamela! Amy-nek elment az esze! Megbolondította ez a szellem vagy mi!!!- Mondta Louis, és közben járkál össze vissza.
- Uram isten...Most mi lesz? Mi lesz Niall-el?!! Mit csináljunk vele?!- Kérdezte Pamela aggódva, de én még ezt is hallottam...
- És most Amy? Amy hogy van?- Kérdeze Jennifer.
- Pfffff!! Szánalmas vagy... Mit érdekelne téged, hogy mi van Amy-vel...Nem is vagy igaz barát!- Mondta Harry, és közben elsétált.
- Miről beszélsz?! *utána megy* Te nem tudod, hogy milyen az amikor ELHAGYSZ EGY BARÁTOT!!!
- Szerintem ezt fejezd be...DE MOST!
- ÉN FEJEZZEM BE?! Te fejezd be!
- Na jó! Mindketten fejezzétek be mert unalmasak vagytok...És amúgy sem kórházban kéne ezt megbeszélni...- Ugrott közéjük Liam, és kiparancsolta őket az udvarra.
* Harry szemszöge*
Liam kiparancsolt a kórházból emiatt a beatiful monster miatt...Egyszerűen nem hiszem el ezt az egész helyzetet...Amy megbolondult, és Jennifer behülyült...Pfff. Szánalmas vagyok...Már tudom, hogy én rontottam el mindent, és én vagyok a sz*rszemét...Viszont Amy-ért nagyon aggódom. Niall-t is nagyon sajnálom. Úgy érzem, hogy vissza kéne mennem. De inkább itt maradok, mert ha visszamegyek az eléggé...Ciki lesz. Nem tudom mit is csináljak...Itt bolyongok összevissza, és közben képzelem azt a szánalmas arcomat. Jennifer... És még én vagyok a szánalmas...Magára nézhetne. Habár nagyon hiányzik...És ezt nem tagadom. De félek attól, hogy megint megfog csalni. Nagy sétálás, és gondolkozás közben egy női hangot észleltem a hátam mögött. Ismerős volt. - Harry nem csinálhatod ezt velem! Vissza jössz hozzám? Hiányzol...- Jennifer hangja szólalt meg. Csak álltam és gondolkoztam. Nem válaszoltam. Csak magamban. Mi lesz, hogyha elveszítem? És mi lesz ha most kibékülök vele? Csak ez járt a fejemben. De végül muszáj volt mondanom valamit. Ami a legőszintébb mondatom volt, azt hiszem.- Nem tudom.- Vágtam rá, és ő elszomorodott. Maga elé nézett, és elsétált. Láttam ahogy a szemei kezdenek könnyezni. Szívszorító volt számomra. Látni azt az embert könnyezni, akit a világon a legjobban szeretek. Ez eszméletlen érzés...Megmagyarázhatatlan.
* Zayn szemszöge*
- Niall! Gyere, mert látom rajtad, hogy éhes vagy. Ezt nem csinálhatod.
- De akkor itt kell hagynom!
- Nem lesz semmi baja. Ő sem akarja, hogy éhen halj. Vagy szomjan.
- Na jó...Talán egy csokit megeszek. De akkor hozok neki is.
- Jó. Akkor megyünk?
- Menjünk.
Lementünk a földszintre a büfébe, de...Úgy éreztem magam mint aki elmegyógyintézetben él. Fehér falak, gyógyszerszag mindenhol, koszos padló, és csempék...De ez csak egy kórház. Még mindig fáj az a tudat, hogy ide kellett hozni Amy-t. Jobb helyet érdemelt volna ennél. De annyira nagy volt a stressz, hogy másmilyen kórház nem jutott az eszembe. Csak ez... És már megint elálmodoztam. Nagy álmomból újra Zayn keltett fel. - Héj Niall! Nem mész fel Amy-hez?- És eszembe juttatta Amy-t. - Igaz!- Vágtam rá, és rohantam fel Amy-hez. Mikor felértem, két férfit pillantottam meg Amy kórterme előtt. Nagyon megijedtem, és nem is tudtam, hogy mit csinálok. Csak odarohantam a nagydarab pasashoz, és elkezdtem faggatni. De ő csak bámult rám mintha nem értené mit mondok. Láttam a férfin, hogy valami baj van. De nem mondta meg, hogy mi az. Jobban elkezdtem faggatni, és végre kinyögte, hogy baj van;- Amy...Amy-t le kellett kötözni. Nagyon sajnálom...- Mondta zaklatottan...És én összeestem. Zayn, és Liam kapott el. MI AZ HOGY LE KELLETT KÖTÖZNI?
- MI VAN VELE?! ENGEDJENEK BE! http://data.whicdn.com/images/63369477/large.gif- Üvöltöttem zaklatottan. De a két férfi csak megfogta a vállam, és elvitt a kórterem elől. Louis oda ment a doktorhoz, és megkérdezte, hogy mégis mi ez az egész. Láttam Louis-on, hogy valami baj van. Mikor el lépett a férfi elől, fejét fogva szaladt Pamelához.
- Pamela! Amy-nek elment az esze! Megbolondította ez a szellem vagy mi!!!- Mondta Louis, és közben járkál össze vissza.
- Uram isten...Most mi lesz? Mi lesz Niall-el?!! Mit csináljunk vele?!- Kérdezte Pamela aggódva, de én még ezt is hallottam...
- És most Amy? Amy hogy van?- Kérdeze Jennifer.
- Pfffff!! Szánalmas vagy... Mit érdekelne téged, hogy mi van Amy-vel...Nem is vagy igaz barát!- Mondta Harry, és közben elsétált.
- Miről beszélsz?! *utána megy* Te nem tudod, hogy milyen az amikor ELHAGYSZ EGY BARÁTOT!!!
- Szerintem ezt fejezd be...DE MOST!
- ÉN FEJEZZEM BE?! Te fejezd be!
- Na jó! Mindketten fejezzétek be mert unalmasak vagytok...És amúgy sem kórházban kéne ezt megbeszélni...- Ugrott közéjük Liam, és kiparancsolta őket az udvarra.
* Harry szemszöge*
Liam kiparancsolt a kórházból emiatt a beatiful monster miatt...Egyszerűen nem hiszem el ezt az egész helyzetet...Amy megbolondult, és Jennifer behülyült...Pfff. Szánalmas vagyok...Már tudom, hogy én rontottam el mindent, és én vagyok a sz*rszemét...Viszont Amy-ért nagyon aggódom. Niall-t is nagyon sajnálom. Úgy érzem, hogy vissza kéne mennem. De inkább itt maradok, mert ha visszamegyek az eléggé...Ciki lesz. Nem tudom mit is csináljak...Itt bolyongok összevissza, és közben képzelem azt a szánalmas arcomat. Jennifer... És még én vagyok a szánalmas...Magára nézhetne. Habár nagyon hiányzik...És ezt nem tagadom. De félek attól, hogy megint megfog csalni. Nagy sétálás, és gondolkozás közben egy női hangot észleltem a hátam mögött. Ismerős volt. - Harry nem csinálhatod ezt velem! Vissza jössz hozzám? Hiányzol...- Jennifer hangja szólalt meg. Csak álltam és gondolkoztam. Nem válaszoltam. Csak magamban. Mi lesz, hogyha elveszítem? És mi lesz ha most kibékülök vele? Csak ez járt a fejemben. De végül muszáj volt mondanom valamit. Ami a legőszintébb mondatom volt, azt hiszem.- Nem tudom.- Vágtam rá, és ő elszomorodott. Maga elé nézett, és elsétált. Láttam ahogy a szemei kezdenek könnyezni. Szívszorító volt számomra. Látni azt az embert könnyezni, akit a világon a legjobban szeretek. Ez eszméletlen érzés...Megmagyarázhatatlan.
* Zayn szemszöge*
Niall-t elvitték, de én utána rohantam. http://data.whicdn.com/images/67729178/large.gif De jött egy kanyar, és én...Nem találtam meg. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, azt hogy Niall-t el kellett vinni. Minden szobát átvizsgáltam mint egy nemnormális de eddig nem hallottam azt, hogy; " Igen Niall itt van". Még mindig szaladok, és szaladok a fejem után...És még mindig nem tudom, hogy mi lesz velünk ezek után. És mert már tényleg nem tudom, hogy mit csináljak...A lábam se tudja, hogy mit csináljon. Össze estem a folyosón a nagy rohangálás közben. Itt dekkolok a falba mélyedve. Inkább elémelyednék szégyenemben. Nem tudom, hogy hová vitték a barátomat. Ha Amy-vel lesz valami abba belefog halni. Bevallom még én sem tudom, hogy mi van vele, de remélem semmi nagyobb baja nincsen. Amy már olyan nekünk mintha a testvérünk lenne. Nagy álmomból a takarítónő keltett fel. - Héj, álom szuszék! Ne aludj, inkább mond mi a baj?- Szólt hozzám egy bájos hang. - A legjobb barátomat épp most vitték el, mert...Hagyjuk hosszú. És borzalmas.- Feleltem, és közben leült mellém.
- Tehát ez olyan dolog amiről nem akarsz beszélni. Meg értelek.
- Szívesen elmondom. Lehet, hogy tudnál nekem segíteni. De először is bemutatkozom. Zayn Malik vagyok. Örülök, hogy találkoztunk.- Mutatkoztam be, és közben felálltunk a hideg kőröl.
- Én is örülök, hogy találkoztunk. Nancy vagyok. Nancy Rickhman. Az itteni "szolga". Na de vissza térve a tárgyhoz, a barátod beteg? Vagy mi a baj?
- A barátom akit elvittek nem beteg. Nem ő a beteg. Hanem a barátnője. Amy. Amy beleőrült egy látomásba és össze esett. Ezért is van itt. Annyira rosszul lett, hogy le kellett kötözni, Niall-t pedig ( a barátomat)el kellett vinni a kórterem elől mert...Mindenféleképpen Amy mellett akart lenni...Én Niall után futottam, de nem tudom hogy hol van, és egyszer csak a te hangodra ébredtem fel.
- Sajnálom...Ha bármiben tudok segíteni, én itt vagyok.
- Hát lenne itt valami. És nagyon leköteleznél vele.
- Hallgatlak.
- Hová vitte az a két őr a barátomat Niall-t? Ilyenkor hová viszik az őrök? Vagy most hol van?
- Kövess engem, és meglátod!-Mondta, és én követtem.
Elvitt egy üres szobába. Az üres szobában ült Nialler, egy kicsi fehér széken. Nem értettem ezt az egészet. A két őr pedig mellette volt. Bilincsbe lették a kezét, hogy ne tudjon menekülni, avagy futni. - Kérem, engedjék el! Nem lesz semmi baj.- Mondta Nancy, és nem törődve a válasszal megfogta a bilincs kulcsát, és kiengedte a kézi fogságból Niall-t. A két nagydarab pasas beleegyezett. Niall szemei égtek a szomorúságtól, és a dühtől. Láttam rajta, hogy mindjárt kirúgja az ajtót. Tehát amilyen gyorsan csak lehetett, kimentünk abból a teremből. - Köszönöm szépen Nancy! Istennő vagy!- Vágtam rá, és egy puszit nyomtam arcára. Ő el pirult, és elköszöntünk. Niall már megint eltűnt... De már tudom is hogy hol van. Amy-nél. Egy pillanatra megálltam, mert nem akartam megzavarni őket. Tehát megint egyedül maradtam, és leültem egy kis padra. Elgondolkodtam egy kicsit, és Nancy leült mellém. Nem vagyok egyedül.
* Niall szemszöge*
Amikor Nancy kiengedett az ajtón, úgy éreztem szabad vagyok. Nem áll senki az utamba, tehát felmehetek Amy-hez. Rohantam eszeveszetten, és nem számított semmi! Csak az, hogy ott legyek mellette, és fogjam a két kezét. Soha többet nem mozdulok mellőle. Soha...Végül felértem a kórterem elé, és láttam a többieken, hogy baj van. - Niall...Ne menj be! Még nem szabad!- Mondta Pamela, és én kétségbe estem. Elkezdett folyni a könnyem, és leültem egy kis székre. Liam, és Pamela leült mellém. Elkezdtünk beszélgetni, de ez nem beszélgetés volt, hanem nyugtatgatás. Éreztem a hangjukon, hogy van még valami. De semmiféleképpen nem akarták kinyögni végre. De mi mást tehettem volna, minthogy felálltam, és követeltem, hogy mondják el. -Niall! Amy-nek pszichológusra van szüksége. Beleőrült a látomásba. Sajnálom.- Nyögte ki végre Louis, és nyakamba borult. Én pedig csak bámultam magam elé; Hol rontottam el? Nem is tudtam, hogy hol vagyok. Azt se tudtam, hogy mi ez az egész. Csak az érdekelt, hogy végre lássam! De még mindig nem engedtek be. Végig csak azt hajtogattam félelmemben, hogy " Beteg? BETEG??!! Valaki mondja már meg!". És a doktor válaszolt. - Nem beteg, csak hallucinál.- És akkor már egy kicsit megnyugodtam.
- Na de ez...Rendbe jön?! Ügye igen? Mondja azt, hogy igen!
- Eddig még nem érkezett eredmény az állapotáról. Még nem tudjuk...Sajnálom.
- És, és...Bemehetek hozzá?
- Nem alszik, úgy hogy nyugodtan. De semmi hirtelen mozdulat!
- Rendben. Köszönöm.- És evvel a mondattal már száguldottam be Amy-hez.
Amikor beértem, hatalmas hasgörcsöt kaptam. Mert belegondoltam abba, hogy mi lesz ha nem tudják kigyógyítani ebből az állapotból. Szívem egyre jobban vert. Leültem mellé, és ahogyan mondtam megfogtam két kezét. Elkezdtem simogatni a haját. Mert imádom a haját simogatni. Ő is az enyémet. De ő most nincsen nagyon az eszméleténél. De valahogyan mégis csak érzékelte, hogy ott vagyok. Mert mondta. - Niall, kicsim mi történik velem?- Kérdezte aggódva, és nekem megszakadt a szívem.
- Semmi baj nincsen, csak elestél. Nyugodj meg drágám!- Próbáltam elterelni a témától, nehogy rosszabbul legyen.
- Hol estem el? Leestem a lépcsőn? Mi történt?
- Igen, leestél. De most már nincsen semmi baj. Itt vagyok, és itt is leszek. Egy tapodtat sem megyek el. Itt maradok veled.- Közelebb hajoltam, és megcsókoltam.
- Ígéred?
- Igen, ígérem. Szeretlek. Nagyon.
- Én is.
- Fáradt vagy. Aludj egy kicsit. Nem árt.
- Dehogy is ! Friss vagyok! Na jó...Talán mégis csak jó lenne egy kicsit aludni.
- Szerintem is jobban tennéd.
- Először még megmondod, hogy mennyi az idő?
- Persze. Éppen este 10 óra van. Jó késő.
- Igen. Köszönöm. Na. Akkor tehát jó éjt! *megcsókolja*
- Jó éjt, kicsim!- Megcsókoltam, és vállára dőltem. Körülöttünk minden elsötétült. Elaludtunk.
* Louis szemszöge*
Niall nagyon aggódik, nagyon ijedt. Bevallom, én sem tudom, hogy most mit csináljak. Ebben a helyzetben nem tudom mitévő legyek. Pamela felhívta az apuját, és most éppen ide tart. Josh nagyon szereti Amy-t. Hiszen amikor Pamela, Amy, és Jennifer kicsik voltak nagyon sokszor aludtak egymásnál. Josh megismerte a lányokat, és rögtön megszerette őket. Felvette a telefont, és hallottuk a hangján, hogy mindjárt megőrül. Pamela is nagyon ijedt volt...Így hát elhatároztam, hogy hozok neki egy kávét. Attól biztos jobban lesz. Elindultam. De minden lépcső olyan volt, mintha beakarna nyelni a földbe. Borzalom járta át a testem. Utálom ezt a kórházat. Főleg este. Oda értem a géphez, de nagy szerencsémre a gép nem működik. Zsír. Mindenféleképpen kávét akartam vinni Pamy-nak ,ezért elkezdtem rángatni a gépet. A nagy rángatás közben megjelent Jennifer, Harry, és Josh. - Heló! Fiam, nem mondták még, hogy türelem rózsát teremt?- Mondta egy férfi hang. Már akkor tudtam, hogy az a férfi hang Josh hangja volt. Megfogta a vállam, szemebe nézett , és a szemei azt mondták, hogy; Nőj fel végre, és hagyd azt a kávét. Bólintottam rá, és vissza mentünk Amy-hez. Pamela megölelte édesapját, és bementünk a kórterembe. - Alszanak.- Vágta rá Josh, és kiment. Nem akarta zavarni őket. Mi sem. Úgyhogy követtük Josh-t. Leültünk, és vártunk egy darabig. Semmi. De egyszer csak, megjelent egy pszichológus és beakart menni a kórterembe.
- Ki maga?- Kérdezte Jennifer aggódva.
- A pszichológus. Jöttem Amy-t lelkileg ápolni.
- Ilyenkor?- Kérdezte Liam, és oda lépett az ajtóhoz.
- Az orvosa küldött. Este gyakoribbak a látomások. Beengedne?
- Öm, elnézést.- Lépett arrébb Liam, és a lelki orvos bement.
* Niall szemszöge*
Békésen aludtunk Amy-vel, de valami megzavart minket. Valami fura alak belépett, és nagy táskáját letette a székre.- Elnézést, ki maga?- Kérdeztem furcsállva. Az az idegen a pszichológus volt. Megijedtem. De nem csak én, hanem Amy is. Nagyon. Az orvos közelebb jött, és kérdezgetni kezdett.
- Na, és Amy. Mit szoktál álmodni mostanában?- Kérdezte de Amy nem válaszolt.
- Ennek semmi értelme.- Mondtam dühösen az orvosnak, és az orvos félre hívott.
- De van értelme! Azt akarod, hogy a barátnőd meggyógyuljon? Akkor tegyünk érte!
-...Rendben.- Válaszoltam dühösen, és flegmán. És Amy újra rosszul lett. Oda rohantunk hozzá, és az orvos lefogta... Engem újra kivittek, és magukra zárták az ajtót. Kiestem az ajtón. A többiek körém gyűltek, és megkérdezték, hogy; Mi baj? Minden rendben? Amy?! Hogy van? Mi történt?- Én erre felálltam,és könnyes szemmel,őszintén válaszoltam.- Nem tudom..-
Remélem tetszett! :) Ha igen légyszíves iratkozz fel, vagy komizz! Vissza megy. :)
2013. július 14., vasárnap
12.rész- Amy bedilizett, Pamela győzött
FIGYELEM! EZ IS FONTOS! KÉRLEK OLVASD EL!
Sziasztok! :) Meghoztam a 12.részt! Nagyon remélem, hogy tetszik, mert sokat dolgozom mostanában a részeken. Ezen azt értem, hogy itt a nyár, és nyaralás, kötelező olvasmányok, stb. Kevesebb mint 2 hét múlva megyek el Balatonra, és előre megírom a részeket. Huhhh...Sok dolgom van/lesz. De eszembe jutott valami...Ami eléggé elszomorít. :( Hogy mostanában nem érkezik olyan nagyon sok komi, és csak 3 feliratkozóm van. Én mondtam az elején, hogy visszamegy... A komi, és feliratkozás mindig ér. Vagy...Van egy jó ötletem. Aki olvassa a blogomat az iratkozzon fel, vagy komizzon! Így legalább megtudom, hogy ki olvassa még. Annyit dolgozom ezen a blogon. És biztos ti is ( ha van blogotok). Biztos nektek is jól esne hogyha megmutatnák az olvasók, hogy tetszik-e a blog vagy nem. Következő rész 3-4 komi, és +1 feliratkozó. És nyugodtan szóljatok, hogyha valami nem stimmel. Legalább tanulok belőle. :) Nem de? Na de most már ne az én dolgommal foglalkozzunk. Jó olvasást! :)
* Pamela szemszöge*
Tegnap este nagyon nagy káosz volt. Harry elment sétálni, mert...Arthur, és Jennifer smároltak. Na szép...Így kell ezt csinálni! Nem de? http://data.whicdn.com/images/51342371/5840850302982380680_large.gif Nem tudom, hogy most mit higgyek. Valahogyan ki kéne békíteni őket. De hogyan? Na mindegy...Én inkább nem szólok bele. Inkább rájuk hagyom. De azért azt még el kell mondanom, hogy Harry a nappaliban, a kanapén aludt. Képzelem szegény helyzetét. *szomorú arc* Jenni-t mindennél jobban szereti, és nem akarja elveszíteni. Én ezt onnan tudom, hogy Louis tegnap beszélgetett vele.
* Tegnapi beszélgetés*
- Harry?! Hát te még miért vagy fent?- Kérdezte Louis nagyon fáradtan, 2-órakor.
- Éppen most jöttem haza...*ideges arc*- Mondta Harry idegesen.
- Honnan?! Hol voltál?!!
- Az utcán...És ne kérdezd, hogy miért.
- Oké, oké!
- Na jó mégis csak megkérdezheted.
- És miért voltál az utcán?
- Mert Jennifer megcsalt!!!!
- Neee már!!! Kivel?! Mikor?
- Hát vajon kivel? Az ő ősszerelmével.
- Hm?!
- Arthurral!
- Komoooolyaaan?
- IGEN...
- És most Arthur hol van?
- Nem tudom...De nem is érdekel.
- Hát gondolom. És Jenni?
- Szunyál...Vagy mit tudom én...
- Hát figyelj ez eléggé durva. De most már nyugi van haver!
- Jó, oké megpróbálok nyugodt lenni.
- Na azért!! *megölel*
* Vissza a mai napra*
Szóval ez volt tegnap este. Ezen kívül, van egy jó hírem. Amit a nappaliban fogok megosztani a többiekkel. Szóval spuriiiiiii a nappalibaa, és huhúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú!
* Nappaliban*
- Srácok! Van egy jó hírem!- Mondtam lelkesen.
- Na hadd halljuk!- Mondta Zayn.
- Ömm...*nevetés*
- Na mi lesz répa királylány?!- Kérdezte viccesen Louis.
- Na jó, mondom. LEHET, HOGY NYERNI FOG A FILMEM!!!! ÉS AKKOR KIADJÁK MOZIBA!!
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Komolyan????!! Deeee jóóóó!!!!- Mondta Louis boldogan, és megölelt.
- Isteneeem! De ügyi vagy barátosném!!!!!!!- Mondta Amy, és a nyakamba ugrott.
- Még valaki nem akar a nyakamba ugrani?
- *mindenki össze néz, és a nyakamba ugrik*
- És amúgy ez egy gála? Vagy micsoda?-Kérdezte Liam.
- Hát őőőőm...Gondolom valami olyasmi. Vagy inkább díjátadó.- Mondtam okoskodva, viccesen.
- Ahaaa!! Hát akkor...Most szépen kijelentem, hogy...BÜSZKÉK VAGYUNK RÁD!!!!- Mondta Niall.
- És mikor is lesz?- Kérdezte Emily.
- Este 9-kor kezdődik, és 12, vagy 11-ig tart.
- Szuupiii!- Kiáltott fel, Harry.
Nagyon örülök, hogy ilyen barátaim vannak. És, hogy ők vesznek körül mindennap. *mosolygás* Úgy várom már a "gálát" vagy micsodát. *nevetés*
* Amy szemszöge*
Örülök, hogy Pamela filmje véégre győzni fog! Mindenki filmjét lefogja győzni! Az tuti! Na de ...Van itt egy kis bökkenő. Mármint nem a filmmel kapcsolatos, hanem az estével. Mert este lesz az a filmes izéé, és én félek este...Mármint, izééé... Tényleg nagyon félek. Amióta meghallottam azt a zenét, azóta nem merek kimenni a konyhába, wc-re, stb. Mindig megkérem Niall-t, hogy kísérjen el. Persze ő mindig elkísér. Na jó! Wc-re azért nem.Vagyis. Rosszul fogalmaztam. A wc elé kísér, és ott megvár. De ez már nem vicces. Mert kezdek egyre jobban leépülni emiatt a zene miatt. Állandóan hallom, és nem hagy békén! Sohasem voltam még ilyen rosszul. Azt hiszem beteg vagyok. Most éppen a szobámban ülök, és szomorkodom a semmiért. Ami elég gáz...Csak nem vagyok depis!? Áhh...Nem hiszem.
- Amy? Minden rendben- Kérdezte aggódva Niall.
- Igen, igen. Csak kissé fáj a hasam.-Próbáltam elterelni azt, hogy mi is a bajom-
- Nagyon sápadt vagy. Kicsim, inkább aludj egyet. Jobb lesz. Hidd el.
- De Niall! Nem...NEM LESZ JOBB!http://data.whicdn.com/images/66760261/large.gif
- Hogy érted ezt?! Ne beszélj hülyeségeket! Mi a baj?! Amy?!!
- Állandóan hallom...Mindig ott van! Sohasem megy el!!
- DE...MICSODA?!
- Az a zene!
- Amit hallottál a múltkor? És eldobtad a zacskókat?
- Igen! Az!
- ...
- És nem csak hallom, hanem látom is!
- És...Hogy néz ki? Vagy mi...
- Egy kislány...Fekete hajjal, és világos bőrrel. A szeme szinte már fehér. Az arcán vérfoltok, és karcolások vannak. És mindig leakar húzni az ágyamról...És...Beakar vinni a fürdőszobába, hogy belefojtson egy kád vízbe...Na ez az amitől én nagyon félek! Most már hiszel nekem?
- Úristen...Ez nagyon ijesztő.
- Tudom. És ez minden este eljön értem.
- De eddig miért nem szóltál?
- Mert úgy sem hittél volna nekem.
- *megölel* Ez nem igaz. Én mindig is hittem neked. Akármennyire is hülyeség amiket mondasz.
- Én vagyok a te majmod?
- Igen. Te vagy az én majmom. *nevetés*
- *megcsókol*
Azt hiszem, hogy Niall-nek ezt már tudnia kellett. Vagyis muszáj volt mondanom neki. Ő az egyetlen aki tud segíteni. De ebben a helyzetben azt hiszem, hogy mégis csak egyedül maradtam. Ő nem tud a lánnyal beszélni. És nem is engedném, hogy bajba kerüljön. Mert nagyon szeretem.
* Niall szemszöge*
Már megint minden össze borult. Majdnem. Mert Harry, és Jennifer nincsenek együtt, Amy egyre rosszabbul van...És én nem tudok semmit csinálni. Egyenlőre Pamela, és Louis boldok igazán...Mikor lesz egy olyan napunk ahol nem lesz semmi vita, vagy zűrzavar?!! Kezdek kiborulni...Szomorú vagyok. Valakivel beszélnem kéne. De mit csináljak Amy-vel?! ...http://data.whicdn.com/images/36546027/tumblr_m9tr7bZPAI1rtrso6o1_250_large.gif
*Harry szemszöge*
Na jó...Attól még, hogy torkig vagyok Jenni-vel , és Arthurral attól még lehet jó kedvem. Ki zárom magamból a feszültséget, és boldog vagyok!! Hiszen, minek is foglalkozom olyanokkal akik nem foglalkoznak velem? Jennifer-re célzok. Egész nap csak buliiii, piaaa, haverook és stb jó dolgok!! *nevetés*
Végül is ... Nekem van igazam, nem de? Szóval most inkább elhúzok, és nem törődve Jenni-vel elviszem a kapukulcsát. - Na hellóóó- Kiabáltam ki direkt hangosan, hogy Jennifer meghallja. Hát... Jennifer meghallotta, de nem vette észre, hogy hiányzik egy kapukulcs. *nevetés* Majd megfogja tudni. Heheheheeeeeeee.
* Jennifer szemszöge*
Nem, nem vagyok hülye! Tudom, hogy elvitte a kulcsomat...*nevetés* Azért ennyire szőke nem vagyok.
-Bocsi Niall- *nevetés* De nem is értem, hogy minek megy el...Nem sokára indulunk. Hajjjj. Ez Harry logika. Muszáj lesz valakivel beszélgetnem, mert szét unom az agyam. Háh. Meg is van az emberem.
- Héj Amy! Gyere egy percre!- Szólítottam Amy-t.
- Igen?- Válaszolt nagyon furcsa hangon. Vagyis inkább ijedt hangon. Mint aki szellemet látott volna.
- Szerinted Harry minek ment el?
- Nem tudom. Te pasid/ ex pasid.
- Mi az, hogy ex pasid?
- Hát. Nem azt mondtad, hogy össze vesztetek?
- De.
- Akkor meg? Nem értem a kérdést.
- Jó, csak azt hittem, hogy...
- Hogy?
- Harry neked számolt be a történtekről.
- Nekem is mondott valamit, de ez miért baj? Féltékeny vagy?
- Nem vagyok féltékeny!
- Akkor meg? Mi bajod van Jenni?
- Nekem semmi. Te vagy az aki olyan mintha szellemet látott volna.
- Én...
- Mi te?-szakította félbe Jennifer-
- *elszalad*
* Amy szemszöge*
Nagyon rosszul esett amit Jenni mondott. Felhozta a szellem témát!!! Amitől egyszerűen rosszul vagyok...NEM BÍROM! Niall-t keresem de sehol nem találom...NIALL!!! Hool vagy?!!
*Niall szemszöge*
Éppen eszek, eszek, csöndesen hamizom a kajámat, és egyszer csak azt hallom, hogy: - NIALL ORDÍT A BARÁTNŐŐŐD!!!!- Mi történt vele?! Gyorsan eldobtam a szendvicsemet, és berohantam Amy-hez. Amint elfordítottam a kilincset, már hallottam, hogy valami baj van. Amy a földön feküdt, és értelmetlen mondatokat hablatyolt. " Ne merj el...Ne!...Elnézted! Nem akarok meghalni..." Leguggoltam hozzá, és elkezdtem ölelgetni, és nyugtatgatni. De semmi...Csak nézett magába és nem szólalt meg. Nagyon ijesztő volt. Úgy megijedtem mint még soha. A szívem úgy dobogott, mintha versenyt futna valakivel.
- Amy drágám! Itt vagyok!- Szóltam hozzá ijedten.
- Ni...Niall.
- Itt vagyok! Most már semmi baj nem lesz!
- Biztos?
- Igen. Egészen biztos.
- Akkor jó.
- Kicsim...Mi volt a baj?
- Láttam már megint azt a lányt.
- Tudsz róla képet mutatni?
- Hát...Nem hiszem. De tudok mutatni hasonlót.
- Hasonlót?
- Láttad már azt a horrorfilmet amiben "Samara Morgan" a főszereplő?
- Igen. Az a "Körben" szerepelt vagy mi. Ügye?
- Aha. Na hasonló ahhoz a kislányhoz.
- Uuuu...Az nagyon gáz..Nem lehet, hogy...
*félbeszakítja* Nem! Semmi nem lehet! Ez a valami él, és itt van!! Tudom. Érzem, ahogy végig simítja a hideg kezét, a vállamon. Érzem azt is, ahogyan éles fogaival rám mosolyog.
- http://data.whicdn.com/images/51568099/tumblr_mhc1i9G19x1rimlyyo1_400_large.gif Most jobb lesz, ha eszünk valamit.
- Rendben.
Nem értem. Nem értem ezt az egész helyzetet. Most már nagyon is elhiszem mindazt amit mond. És...Egyben féltem is. Mi lesz?!
*Harry szemszöge*
Háhááá! Ne kérdezzétek, hogy hol vagyok! Na jó. Éppen most tartok haza a haveroktól. Ryan-től, és Nick-től. De ez lényegtelen. Nem sokára kezdődik a "gála vagy mi a csoda". Várom már, de nem nagyon szeretnék Jennifer-rel egy kocsiban utazni. De...Végül is ehhez is hozzá kell szoknom. Van egy ötletem. Felhívom. Vagy inkább ne? Áh! Felhívom!
- Helló! Itt Harry beszél.
- Hy. Itt pedig Jenni. Miért hívsz? Valami bajod van? Vagy mi?
- Neeem! Csak azért hívlak, hogy megtudjam jól vagy-e.
- Én jól vagyok, kösz. De most csak ezért hívtál?
- Ja. Másért nem hívnálak.
- Elhiszem. Azok után, hogy elméletileg "megcsaltalak".
- Te akartad, hogy ez legyen.
- Hányszor kell mondanom neked, hogy Arthur csókolt meg?!
- De te vissza csókoltad!!
- Nem tudtam mást tenni...
- Jó ezt...Inkább hagyjuk. Helló!
- Várj!
- Igen?!
- Adj még egy esélyt! Nem akartam így! Én csak téged szeretlek! Senki mást! Csak is téged!
- Sajnálom. Én is szeretlek, de...Ez így nem mehet tovább.
- Miért?
- Mert ha netán-tán én is megcsalnálak, akkor te is azt éreznéd amit én most. És azt nem szeretném. Mert akkor a szívedet törném össze. Úgy ahogy te tetted velem. Nekünk ez nem fog menni.
- De! Tudom, hogy fog menni.
- ...Sajnálom Jennifer. *lerakja a telefont*
- HARRY!
Sajnálom, de ez van. Ő csalt meg, nem én. Ezt el kell fogadnia.
* Pamela szemszöge*
Amikor már össze gyűlt a csapat, elkezdtünk öltözködni. Mindenki nagyon elegáns volt! Vagyis csini. *mosolygás* Vagyis ( a fiúk kedvéért) helyesek voltak. *nevetés* De én választottam ki Amy ruháját! Szerintem jól döntöttem: Amy ruhája
* Megérkeztünk!*
Az úton nagyon izgultam. Alig vártam már, hogy oda érjünk! Mindenki beszélgetett, és vidult, csak én voltam az aki nagyon búval b*szott. Mármint...Na! Értitek! Nagyon elvoltam keseredve. Vagyis van egy nagyon nagy félelmem. Aminek az a neve, hogy: Lámpaláz. De valahogyan csak le küzdöm. Majd Louis-t fogom lesni, és akkor megnyugszom. Valamiért ha Louis drágámra nézek, akkor mindig megnyugszom, mert tudom, hogy ő ott van. Amikor vártam, hogy kihívjanak minket a színpadra, akkor egy kicsit elbambultam. Mindenen. Az élet nagy dolgain. És közben bele gondoltam abba, hogy mi lesz ha nyerek. Egy mozi fogja leadni az én kis irományomat. Úristen! Az milyen jó lenne! De egyszer csak...Egy éles hangot hallottam amint azt kiabálja, hogy: " Hát akkor kezdődjék a nyertes napja!". Ebből már tudom, hogy fel kell mennem a színpadra. Felmentem, és közben remegett a lábam. Egy kicsit húzták az idegünket avval, hogy nem rögtön mondják meg ki a nyertes. Én egész végig Louis-t bámultam. Lou pedig próbált lenyugtatni. http://data.whicdn.com/images/68269441/large.gif Nagyon édes volt! És, hát valljuk be. Lenyugtatott. *nevetés* Ezt is csak ő tudja. Egy utolsó tekintetet vetettem Louis-ra, és elestem. Hogy mitől is? AZÉRT MERT NYERTEM!!!!!!!!!!! http://data.whicdn.com/images/58009538/tumblr_mcpxg5jkVd1r6xl5p_large.gif
Még soha életemben nem örültem ennyire! Louis, és Amy feljöttek a színpadra ( nem tudom, hogy hogyan) és a nyakamba ugrottak másodjára is. Amikor megkaptam a díjamat azt hittem, hogy ott helyben halok meg.
De most komolyan...Hogy lehetek ennyire szerencsés? Mindenki gratulált, és körül zsongtak a tévések. Rögtön jöttek a kérdések, és a válasz. De kijutottunk a tömegből, és haza mentünk. Egész úton hazafelé azon beszélgettünk, hogy mennyire jó volt ez a díjátadó. A filmemet 2013. Augusztus. 14.-én fogják kiadni moziba, " Kevesebb mint 80 nap" címen. Hurrrá!!!! Happy!!!!
* Niall szemszöge*
Nagyon örülök, hogy Pamela nyert! Az tuti, hogy együtt fogjuk megnézni a moziban a filmjét. Az út is kellemes volt. Mármint... Már megint láttam Amy-n, hogy retteg. Próbáltam megvigasztalni úgy, hogy átöleltem, csókolgattam, de semmi. Még mindig fél. Ez már sok. És az fáj a legjobban, hogy nem tudok neki segíteni. Amennyire csak tudok segítek, de ez nem elég. Többet nem tudok nyújtani. Megérkeztünk. Sötét van, és nagyon hideg. Kiszálltam a kocsiból, és Amy is így tette. Elájult...Félelemtől remegő kezemmel elkaptam, és nem hittem a szememnek. Amy-nek fel van vágva a keze. Biztosan ezért van rosszul...Mindenki oda sietett, és Jennifer felhívta a mentőket. A mentők hamar ott voltak nálunk. És elvitték. De mentem vele. Nem hagyom egyedül...Soha...
Remélem tetszett! Köszönöm , hogy itt jártatok!
Sziasztok! :) Meghoztam a 12.részt! Nagyon remélem, hogy tetszik, mert sokat dolgozom mostanában a részeken. Ezen azt értem, hogy itt a nyár, és nyaralás, kötelező olvasmányok, stb. Kevesebb mint 2 hét múlva megyek el Balatonra, és előre megírom a részeket. Huhhh...Sok dolgom van/lesz. De eszembe jutott valami...Ami eléggé elszomorít. :( Hogy mostanában nem érkezik olyan nagyon sok komi, és csak 3 feliratkozóm van. Én mondtam az elején, hogy visszamegy... A komi, és feliratkozás mindig ér. Vagy...Van egy jó ötletem. Aki olvassa a blogomat az iratkozzon fel, vagy komizzon! Így legalább megtudom, hogy ki olvassa még. Annyit dolgozom ezen a blogon. És biztos ti is ( ha van blogotok). Biztos nektek is jól esne hogyha megmutatnák az olvasók, hogy tetszik-e a blog vagy nem. Következő rész 3-4 komi, és +1 feliratkozó. És nyugodtan szóljatok, hogyha valami nem stimmel. Legalább tanulok belőle. :) Nem de? Na de most már ne az én dolgommal foglalkozzunk. Jó olvasást! :)
* Pamela szemszöge*
Tegnap este nagyon nagy káosz volt. Harry elment sétálni, mert...Arthur, és Jennifer smároltak. Na szép...Így kell ezt csinálni! Nem de? http://data.whicdn.com/images/51342371/5840850302982380680_large.gif Nem tudom, hogy most mit higgyek. Valahogyan ki kéne békíteni őket. De hogyan? Na mindegy...Én inkább nem szólok bele. Inkább rájuk hagyom. De azért azt még el kell mondanom, hogy Harry a nappaliban, a kanapén aludt. Képzelem szegény helyzetét. *szomorú arc* Jenni-t mindennél jobban szereti, és nem akarja elveszíteni. Én ezt onnan tudom, hogy Louis tegnap beszélgetett vele.
* Tegnapi beszélgetés*
- Harry?! Hát te még miért vagy fent?- Kérdezte Louis nagyon fáradtan, 2-órakor.
- Éppen most jöttem haza...*ideges arc*- Mondta Harry idegesen.
- Honnan?! Hol voltál?!!
- Az utcán...És ne kérdezd, hogy miért.
- Oké, oké!
- Na jó mégis csak megkérdezheted.
- És miért voltál az utcán?
- Mert Jennifer megcsalt!!!!
- Neee már!!! Kivel?! Mikor?
- Hát vajon kivel? Az ő ősszerelmével.
- Hm?!
- Arthurral!
- Komoooolyaaan?
- IGEN...
- És most Arthur hol van?
- Nem tudom...De nem is érdekel.
- Hát gondolom. És Jenni?
- Szunyál...Vagy mit tudom én...
- Hát figyelj ez eléggé durva. De most már nyugi van haver!
- Jó, oké megpróbálok nyugodt lenni.
- Na azért!! *megölel*
* Vissza a mai napra*
Szóval ez volt tegnap este. Ezen kívül, van egy jó hírem. Amit a nappaliban fogok megosztani a többiekkel. Szóval spuriiiiiii a nappalibaa, és huhúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú!
* Nappaliban*
- Srácok! Van egy jó hírem!- Mondtam lelkesen.
- Na hadd halljuk!- Mondta Zayn.
- Ömm...*nevetés*
- Na mi lesz répa királylány?!- Kérdezte viccesen Louis.
- Na jó, mondom. LEHET, HOGY NYERNI FOG A FILMEM!!!! ÉS AKKOR KIADJÁK MOZIBA!!
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Komolyan????!! Deeee jóóóó!!!!- Mondta Louis boldogan, és megölelt.
- Isteneeem! De ügyi vagy barátosném!!!!!!!- Mondta Amy, és a nyakamba ugrott.
- Még valaki nem akar a nyakamba ugrani?
- *mindenki össze néz, és a nyakamba ugrik*
- És amúgy ez egy gála? Vagy micsoda?-Kérdezte Liam.
- Hát őőőőm...Gondolom valami olyasmi. Vagy inkább díjátadó.- Mondtam okoskodva, viccesen.
- Ahaaa!! Hát akkor...Most szépen kijelentem, hogy...BÜSZKÉK VAGYUNK RÁD!!!!- Mondta Niall.
- És mikor is lesz?- Kérdezte Emily.
- Este 9-kor kezdődik, és 12, vagy 11-ig tart.
- Szuupiii!- Kiáltott fel, Harry.
Nagyon örülök, hogy ilyen barátaim vannak. És, hogy ők vesznek körül mindennap. *mosolygás* Úgy várom már a "gálát" vagy micsodát. *nevetés*
* Amy szemszöge*
Örülök, hogy Pamela filmje véégre győzni fog! Mindenki filmjét lefogja győzni! Az tuti! Na de ...Van itt egy kis bökkenő. Mármint nem a filmmel kapcsolatos, hanem az estével. Mert este lesz az a filmes izéé, és én félek este...Mármint, izééé... Tényleg nagyon félek. Amióta meghallottam azt a zenét, azóta nem merek kimenni a konyhába, wc-re, stb. Mindig megkérem Niall-t, hogy kísérjen el. Persze ő mindig elkísér. Na jó! Wc-re azért nem.Vagyis. Rosszul fogalmaztam. A wc elé kísér, és ott megvár. De ez már nem vicces. Mert kezdek egyre jobban leépülni emiatt a zene miatt. Állandóan hallom, és nem hagy békén! Sohasem voltam még ilyen rosszul. Azt hiszem beteg vagyok. Most éppen a szobámban ülök, és szomorkodom a semmiért. Ami elég gáz...Csak nem vagyok depis!? Áhh...Nem hiszem.
- Amy? Minden rendben- Kérdezte aggódva Niall.
- Igen, igen. Csak kissé fáj a hasam.-Próbáltam elterelni azt, hogy mi is a bajom-
- Nagyon sápadt vagy. Kicsim, inkább aludj egyet. Jobb lesz. Hidd el.
- De Niall! Nem...NEM LESZ JOBB!http://data.whicdn.com/images/66760261/large.gif
- Hogy érted ezt?! Ne beszélj hülyeségeket! Mi a baj?! Amy?!!
- Állandóan hallom...Mindig ott van! Sohasem megy el!!
- DE...MICSODA?!
- Az a zene!
- Amit hallottál a múltkor? És eldobtad a zacskókat?
- Igen! Az!
- ...
- És nem csak hallom, hanem látom is!
- És...Hogy néz ki? Vagy mi...
- Egy kislány...Fekete hajjal, és világos bőrrel. A szeme szinte már fehér. Az arcán vérfoltok, és karcolások vannak. És mindig leakar húzni az ágyamról...És...Beakar vinni a fürdőszobába, hogy belefojtson egy kád vízbe...Na ez az amitől én nagyon félek! Most már hiszel nekem?
- Úristen...Ez nagyon ijesztő.
- Tudom. És ez minden este eljön értem.
- De eddig miért nem szóltál?
- Mert úgy sem hittél volna nekem.
- *megölel* Ez nem igaz. Én mindig is hittem neked. Akármennyire is hülyeség amiket mondasz.
- Én vagyok a te majmod?
- Igen. Te vagy az én majmom. *nevetés*
- *megcsókol*
Azt hiszem, hogy Niall-nek ezt már tudnia kellett. Vagyis muszáj volt mondanom neki. Ő az egyetlen aki tud segíteni. De ebben a helyzetben azt hiszem, hogy mégis csak egyedül maradtam. Ő nem tud a lánnyal beszélni. És nem is engedném, hogy bajba kerüljön. Mert nagyon szeretem.
* Niall szemszöge*
Már megint minden össze borult. Majdnem. Mert Harry, és Jennifer nincsenek együtt, Amy egyre rosszabbul van...És én nem tudok semmit csinálni. Egyenlőre Pamela, és Louis boldok igazán...Mikor lesz egy olyan napunk ahol nem lesz semmi vita, vagy zűrzavar?!! Kezdek kiborulni...Szomorú vagyok. Valakivel beszélnem kéne. De mit csináljak Amy-vel?! ...http://data.whicdn.com/images/36546027/tumblr_m9tr7bZPAI1rtrso6o1_250_large.gif
*Harry szemszöge*
Na jó...Attól még, hogy torkig vagyok Jenni-vel , és Arthurral attól még lehet jó kedvem. Ki zárom magamból a feszültséget, és boldog vagyok!! Hiszen, minek is foglalkozom olyanokkal akik nem foglalkoznak velem? Jennifer-re célzok. Egész nap csak buliiii, piaaa, haverook és stb jó dolgok!! *nevetés*
Végül is ... Nekem van igazam, nem de? Szóval most inkább elhúzok, és nem törődve Jenni-vel elviszem a kapukulcsát. - Na hellóóó- Kiabáltam ki direkt hangosan, hogy Jennifer meghallja. Hát... Jennifer meghallotta, de nem vette észre, hogy hiányzik egy kapukulcs. *nevetés* Majd megfogja tudni. Heheheheeeeeeee.
* Jennifer szemszöge*
Nem, nem vagyok hülye! Tudom, hogy elvitte a kulcsomat...*nevetés* Azért ennyire szőke nem vagyok.
-Bocsi Niall- *nevetés* De nem is értem, hogy minek megy el...Nem sokára indulunk. Hajjjj. Ez Harry logika. Muszáj lesz valakivel beszélgetnem, mert szét unom az agyam. Háh. Meg is van az emberem.
- Héj Amy! Gyere egy percre!- Szólítottam Amy-t.
- Igen?- Válaszolt nagyon furcsa hangon. Vagyis inkább ijedt hangon. Mint aki szellemet látott volna.
- Szerinted Harry minek ment el?
- Nem tudom. Te pasid/ ex pasid.
- Mi az, hogy ex pasid?
- Hát. Nem azt mondtad, hogy össze vesztetek?
- De.
- Akkor meg? Nem értem a kérdést.
- Jó, csak azt hittem, hogy...
- Hogy?
- Harry neked számolt be a történtekről.
- Nekem is mondott valamit, de ez miért baj? Féltékeny vagy?
- Nem vagyok féltékeny!
- Akkor meg? Mi bajod van Jenni?
- Nekem semmi. Te vagy az aki olyan mintha szellemet látott volna.
- Én...
- Mi te?-szakította félbe Jennifer-
- *elszalad*
* Amy szemszöge*
Nagyon rosszul esett amit Jenni mondott. Felhozta a szellem témát!!! Amitől egyszerűen rosszul vagyok...NEM BÍROM! Niall-t keresem de sehol nem találom...NIALL!!! Hool vagy?!!
*Niall szemszöge*
Éppen eszek, eszek, csöndesen hamizom a kajámat, és egyszer csak azt hallom, hogy: - NIALL ORDÍT A BARÁTNŐŐŐD!!!!- Mi történt vele?! Gyorsan eldobtam a szendvicsemet, és berohantam Amy-hez. Amint elfordítottam a kilincset, már hallottam, hogy valami baj van. Amy a földön feküdt, és értelmetlen mondatokat hablatyolt. " Ne merj el...Ne!...Elnézted! Nem akarok meghalni..." Leguggoltam hozzá, és elkezdtem ölelgetni, és nyugtatgatni. De semmi...Csak nézett magába és nem szólalt meg. Nagyon ijesztő volt. Úgy megijedtem mint még soha. A szívem úgy dobogott, mintha versenyt futna valakivel.
- Amy drágám! Itt vagyok!- Szóltam hozzá ijedten.
- Ni...Niall.
- Itt vagyok! Most már semmi baj nem lesz!
- Biztos?
- Igen. Egészen biztos.
- Akkor jó.
- Kicsim...Mi volt a baj?
- Láttam már megint azt a lányt.
- Tudsz róla képet mutatni?
- Hát...Nem hiszem. De tudok mutatni hasonlót.
- Hasonlót?
- Láttad már azt a horrorfilmet amiben "Samara Morgan" a főszereplő?
- Igen. Az a "Körben" szerepelt vagy mi. Ügye?
- Aha. Na hasonló ahhoz a kislányhoz.
- Uuuu...Az nagyon gáz..Nem lehet, hogy...
*félbeszakítja* Nem! Semmi nem lehet! Ez a valami él, és itt van!! Tudom. Érzem, ahogy végig simítja a hideg kezét, a vállamon. Érzem azt is, ahogyan éles fogaival rám mosolyog.
- http://data.whicdn.com/images/51568099/tumblr_mhc1i9G19x1rimlyyo1_400_large.gif Most jobb lesz, ha eszünk valamit.
- Rendben.
Nem értem. Nem értem ezt az egész helyzetet. Most már nagyon is elhiszem mindazt amit mond. És...Egyben féltem is. Mi lesz?!
*Harry szemszöge*
Háhááá! Ne kérdezzétek, hogy hol vagyok! Na jó. Éppen most tartok haza a haveroktól. Ryan-től, és Nick-től. De ez lényegtelen. Nem sokára kezdődik a "gála vagy mi a csoda". Várom már, de nem nagyon szeretnék Jennifer-rel egy kocsiban utazni. De...Végül is ehhez is hozzá kell szoknom. Van egy ötletem. Felhívom. Vagy inkább ne? Áh! Felhívom!
- Helló! Itt Harry beszél.
- Hy. Itt pedig Jenni. Miért hívsz? Valami bajod van? Vagy mi?
- Neeem! Csak azért hívlak, hogy megtudjam jól vagy-e.
- Én jól vagyok, kösz. De most csak ezért hívtál?
- Ja. Másért nem hívnálak.
- Elhiszem. Azok után, hogy elméletileg "megcsaltalak".
- Te akartad, hogy ez legyen.
- Hányszor kell mondanom neked, hogy Arthur csókolt meg?!
- De te vissza csókoltad!!
- Nem tudtam mást tenni...
- Jó ezt...Inkább hagyjuk. Helló!
- Várj!
- Igen?!
- Adj még egy esélyt! Nem akartam így! Én csak téged szeretlek! Senki mást! Csak is téged!
- Sajnálom. Én is szeretlek, de...Ez így nem mehet tovább.
- Miért?
- Mert ha netán-tán én is megcsalnálak, akkor te is azt éreznéd amit én most. És azt nem szeretném. Mert akkor a szívedet törném össze. Úgy ahogy te tetted velem. Nekünk ez nem fog menni.
- De! Tudom, hogy fog menni.
- ...Sajnálom Jennifer. *lerakja a telefont*
- HARRY!
Sajnálom, de ez van. Ő csalt meg, nem én. Ezt el kell fogadnia.
* Pamela szemszöge*
Amikor már össze gyűlt a csapat, elkezdtünk öltözködni. Mindenki nagyon elegáns volt! Vagyis csini. *mosolygás* Vagyis ( a fiúk kedvéért) helyesek voltak. *nevetés* De én választottam ki Amy ruháját! Szerintem jól döntöttem: Amy ruhája
Én ruhám:
Jennifer ruhája:
Na igen. El voltunk. Na de most már indulnunk kéne. Nem de?* Megérkeztünk!*
Az úton nagyon izgultam. Alig vártam már, hogy oda érjünk! Mindenki beszélgetett, és vidult, csak én voltam az aki nagyon búval b*szott. Mármint...Na! Értitek! Nagyon elvoltam keseredve. Vagyis van egy nagyon nagy félelmem. Aminek az a neve, hogy: Lámpaláz. De valahogyan csak le küzdöm. Majd Louis-t fogom lesni, és akkor megnyugszom. Valamiért ha Louis drágámra nézek, akkor mindig megnyugszom, mert tudom, hogy ő ott van. Amikor vártam, hogy kihívjanak minket a színpadra, akkor egy kicsit elbambultam. Mindenen. Az élet nagy dolgain. És közben bele gondoltam abba, hogy mi lesz ha nyerek. Egy mozi fogja leadni az én kis irományomat. Úristen! Az milyen jó lenne! De egyszer csak...Egy éles hangot hallottam amint azt kiabálja, hogy: " Hát akkor kezdődjék a nyertes napja!". Ebből már tudom, hogy fel kell mennem a színpadra. Felmentem, és közben remegett a lábam. Egy kicsit húzták az idegünket avval, hogy nem rögtön mondják meg ki a nyertes. Én egész végig Louis-t bámultam. Lou pedig próbált lenyugtatni. http://data.whicdn.com/images/68269441/large.gif Nagyon édes volt! És, hát valljuk be. Lenyugtatott. *nevetés* Ezt is csak ő tudja. Egy utolsó tekintetet vetettem Louis-ra, és elestem. Hogy mitől is? AZÉRT MERT NYERTEM!!!!!!!!!!! http://data.whicdn.com/images/58009538/tumblr_mcpxg5jkVd1r6xl5p_large.gif
Még soha életemben nem örültem ennyire! Louis, és Amy feljöttek a színpadra ( nem tudom, hogy hogyan) és a nyakamba ugrottak másodjára is. Amikor megkaptam a díjamat azt hittem, hogy ott helyben halok meg.
De most komolyan...Hogy lehetek ennyire szerencsés? Mindenki gratulált, és körül zsongtak a tévések. Rögtön jöttek a kérdések, és a válasz. De kijutottunk a tömegből, és haza mentünk. Egész úton hazafelé azon beszélgettünk, hogy mennyire jó volt ez a díjátadó. A filmemet 2013. Augusztus. 14.-én fogják kiadni moziba, " Kevesebb mint 80 nap" címen. Hurrrá!!!! Happy!!!!
* Niall szemszöge*
Nagyon örülök, hogy Pamela nyert! Az tuti, hogy együtt fogjuk megnézni a moziban a filmjét. Az út is kellemes volt. Mármint... Már megint láttam Amy-n, hogy retteg. Próbáltam megvigasztalni úgy, hogy átöleltem, csókolgattam, de semmi. Még mindig fél. Ez már sok. És az fáj a legjobban, hogy nem tudok neki segíteni. Amennyire csak tudok segítek, de ez nem elég. Többet nem tudok nyújtani. Megérkeztünk. Sötét van, és nagyon hideg. Kiszálltam a kocsiból, és Amy is így tette. Elájult...Félelemtől remegő kezemmel elkaptam, és nem hittem a szememnek. Amy-nek fel van vágva a keze. Biztosan ezért van rosszul...Mindenki oda sietett, és Jennifer felhívta a mentőket. A mentők hamar ott voltak nálunk. És elvitték. De mentem vele. Nem hagyom egyedül...Soha...
Remélem tetszett! Köszönöm , hogy itt jártatok!
2013. július 7., vasárnap
11.rész- Az a sok vita! És egy horror zene...
FIGYELEM! Olvassátok el! Fontos! Köszii! :)
Sziasztok! :) Újra én. Háhááá! Lehet, hogy késtem evvel a résszel, de csomó dolgom van. Nos, hát akkor...Mire is várok még? Itt vaaaan- Tádádádááámm- A 11.rész! Jó olvasást! Óh! Valamit elfelejtettem mondani. Légyszíves IRATKOZZATOK FEL, vagy KOMIZZATOK!! Ha megteszitek, ígérem vissza megy! Nem harapok nyugi! És még valami. Ebben a részben előbukkan egy zene. Ijesztő zene. De nyugi! Semmi rémisztő dolog nem bukkan elő. Csak megy a zene. Én már csomószor végig hallgattam. Szóval azt kérném tőletek, hogy miközben olvassátok Amy szemszögét, aközben kapcsoljátok be a zenét. Úgy sokkal izgibb a rész. XD De komolyan. Na most már tényleg jó olvasást! :D
Sziasztok! :) Újra én. Háhááá! Lehet, hogy késtem evvel a résszel, de csomó dolgom van. Nos, hát akkor...Mire is várok még? Itt vaaaan- Tádádádááámm- A 11.rész! Jó olvasást! Óh! Valamit elfelejtettem mondani. Légyszíves IRATKOZZATOK FEL, vagy KOMIZZATOK!! Ha megteszitek, ígérem vissza megy! Nem harapok nyugi! És még valami. Ebben a részben előbukkan egy zene. Ijesztő zene. De nyugi! Semmi rémisztő dolog nem bukkan elő. Csak megy a zene. Én már csomószor végig hallgattam. Szóval azt kérném tőletek, hogy miközben olvassátok Amy szemszögét, aközben kapcsoljátok be a zenét. Úgy sokkal izgibb a rész. XD De komolyan. Na most már tényleg jó olvasást! :D
* Pamela szemszöge*
Hát...Szegény Emily mindenre számított, csak erre nem. Nem igaz, hogy Arthur ilyen izéé vele. Mondjuk nem tudom a régi sztorit, ezért nem mondhatok semmit. Na de az egyszer már biztos, hogy bemegyek Emily szobájába, és kifaggatom. Ó?! Azt mondtam, hogy szobájába? Ja. Igen. Zayn-nél "lakik" amíg nem talál normális házat. Ugyanis Izabell, Carey, és Emily össze vesztek. Durván!
- Emily?- Kérdeztem lehangoltan.
- *szomorúan rám néz* Hm?
- Szerelmes vagy Arthur-ba?
- Igen...De nem tudom, hogy mit csináljak.
- Miért? Hogy érted ezt?
- Hát mert...Zayn-nek tetszem, és nekem ő nem...Arthur nekem tetszik, de én nem tetszem neki...Mit csináljak?
- Arthurt felejtsd el, és Zayn-t pedig...
- Pedig?!
- Zayn-el barátkozz össze. Nincsen jobb ötletem.
- Most nagyon megvan sértődve. *szomorú arc*
- Zayn nagyon intelligens, és megértő. Ha elmondod neki mi is nyomja a szívedet, akkor megfogja érteni.
- Biztos?
- Igen. Biztos. Ismerem.
- Oké. És Arthur? Nagyon ciki volt amikor lesmároltam. *nevetés*
- Mond meg neki, hogy tévedtél és kérj bocsánatot.
- Rendben. Köszi a "lelki segítséget". *mosolygás*
- Nagyon szívesen. *megölel*
Remélem eltudja intézni. Már nagylány. Vagy tévedek?
* Amy szemszöge*
Niall, és én éppen nem rég jöttünk haza a bevásárlásból. És mire érek haza? ESTE? Arra, hogy megy egy rémisztő zene a nappaliban. Ez nagyon különös volt. És a zene is. Annyira megijedtem, hogy eldobtam mindent amit vettünk. Tej, tojás, kenyér, paradicsom, stb. Niall kérdezgette, hogy mi a baj, mi a baj, de én nem mondtam semmit. Egyszerűen hallottam azt a zenét!!! Először halkan, majd utána egyre hangosabban. Amikor már olyan hangos volt, hogy majdnem megsüketültem, akkor dobtam el a szatyrot. Amikor meghallottam Niall hangját, akkor ment el a zene. Nem tudom, hogy mi lehetett de nagyon megijedtem.
- NIALL?!?! Hallottad?- Kérdeztem ijedten.
- Nem. De te mit hallottál?-Kérdezte kíváncsian.
- Nagyon rémisztő zenét. És amikor hozzám szóltál, akkor már nem hallottam!
- Tudtam én, hogy nem kellett volna olyan sok csokit enned...
- Niall!? Nem hiszel nekem?
- Őszintén?
- Igen!
- Nem.
- De Niall!
- Semmi de! Többet nem nézünk horror filmet!
- http://data.whicdn.com/images/66995452/large.gif
- http://data.whicdn.com/images/65887012/large.gif Jól van, na! Ez egy kicsit túlzás volt. Ne haragudj kicsim!
- Nem baj. Csak nem igaz, hogy nem hiszel nekem.
- *elgondolkodik* De az a zene mégis milyen volt?
- Olyan horror filmbe illő! Tudooood!
- Aha. Értem. De most már nyugodj meg! Nincsen semmi baj! *átölel*
- Rendben. *megpuszil*
* Emily szemszöge*
Éppen Zayn-el beszélgettem, amikor meghallottuk Amy sikítását. Kiszaladtunk, és elmondták, hogy Amy hallott egy horror zenét. Ez fura. Hiszen nincs is itt olyan ember, aki horror zenéket hallgatna. Na mindegy. Az a lényeg, hogy nem tudtuk megbeszélni Zayn-el a kis dolgunkat. De nem tűnt haragosnak. Remélem már megbékélt. Nagyon! Remélem. Arthur pedig...Most éppen Harry-vel van, és úgy látszik, hogy nagyon jó haverok lettek. Cajj...Nem igaz. Azt nem bírnám elviselni ha minden nap látnám. Mert akkor úgymond "szerelmi bánatom" lenne. Ajjjhjh! Minek is magyaráznám ki magam?! Hagyom a fenébe! Nem fogok Arthur-nak magyarázkodni! Rájön majd magától, hogy ezt elrontotta.
* Harry szemszöge*
Arthur nagyon jó fej. Vicces, laza, bolond. De mondjuk azt nem említettem, hogy egyben komoly is. Elmesélte az Emily-vel kapcsolatos szerelmi életét. Besírtam a nevetéstől. *nevetés*
- És... Te jártál valaha Emily-vel?- Kérdeztem kíváncsian.
- Nem! Soha!Vagyis...Na jó...Egyszer igen.-Vágta rá meggyőzően.
- És milyen volt?
- Sz*r...*nevetés*
- Komoly?! Idegesítő volt? Vagy mi?
- Nem hanem...Én voltam a hibás mindenben. Elrontottam.
- De mégis hogyan?! Beszéljél már ember! *nevetés*
- Carey megfogta az ingem, és magához rántott, és...
- Megcsókolt?
- Ja...Én ezt nem akartam, és mai napig bánom ezt az egészet. De Emily-vel megbeszéltük a dolgokat, és annyiban maradtunk, hogy barátok maradunk. De csak barátok. És Emily még mindig szerelmes belém.
- És te nem?
- Mi nem?
- Nem vagy belé szerelmes?
- Nem. Az már elmúlt. De ő ezt nem érti meg.
- De szerencsétlen nem parancsolhat a szívének...
- Ez igaz. Most nagyon megbántottam. Az tuti.
- Hát haver...Ja. Eléggé elrontottad avval a mondatoddal, hogy : " Emily ezt már megbeszéltük".
- Nem kellett volna ezt mondanom. Ügye?
- Hát. Igen. Érteni kell a nők nyelvén! De te...*nevetés*
- Hahahaha! Hülye! *megböki a vállát*
- Mé' nem?!
- Hát, végül is.
Arthur barátom, Arthur barátom. Nagyon elrontottad. De csak nem vagy annyira mafla, hogy nem békülsz ki vele!
* Jennifer szemszöge*
Nekem ez az Arthur gyerek egyáltalán nem jön be. Állandóan bámul engem! Ha csak ránézek, azt veszem ki az arcából, hogy: " Szia szivi, jó a hátsód. Kő kóla?!" *nevetés* De most komolyan! Ha ezt elmondom Harry-nek. Vagy kifog nevetni, vagy szétrúgja Arthur hátsóját. Ez a két lehetőség van. Remélem a 2. variációt választja.
* Louis szemszöge*
Pamela, és én mindenkit kihívtunk a nappaliba egy kis megbeszélésre. Hiszen látjuk, hogy gondok vannak a házban. Ó? Azt mondtam már, hogy én és Pamela vagyunk a ház vezetők? Már régóta. Vagyis amióta együtt vagyunk. Ami jó régóta van. Hááááhháááá! De hát mit mondhatok mást minthogy: SUPPERRRRRMAAAAAAAAAAN!!!!!!!!!! *nevetés* Mindenki kiment a nappaliba, és elkezdünk beszélgetni. Mert mostanában nagyon rosszul mennek a dolgok. Ajhh...Ne is kérdezd! Mostanában azért szomorkodom, mert mindenki rosszul van. Mindenki szomorkodik, veszekszik a másikkal, és ezt meg kell előzni! Vagyissss, meg kell beszélnünk.
- Ez így nem mehet tovább skacok!- Mondtam figyelem felkeltően, és közben mindenki bámult rám.
- De mire gondolsz Lou?!-Kérdezte Liam.
- Arra, hogy mindig csak a baj van! Veszekedés, kórház, stb.
- De olyan csak egyszer volt! Vagyis...Hagyjuk.- Jelentette ki, Jennifer.
- NEM EGYSZER VOLT!!!!- Vágott a szavába Pamela.
- Jó, oké. Tudom. Csak...
- Mi csak? Amióta itt vagyunk csak a balhé megy...
- De...
- Nincsen de!
- Amúgy elmondanám, hogy most is lesz egy hatalmas nagy balhé. Ez miatt! * Arthurra mutat*
- Miért is?- Kérdezte Harry.
- Hát, miért, miért...Azért, mert állandóan bámulja a hátsómat, és a mellemet...
- MI?!! Én még soha nem bámultalak!- Mondta Arthur idegesen.
- Aha persze! Hagyjuk ezt...
- Mi?! Mit csinálsz te Jennivel?-Kérdezte meglepődve Harry.
- Én semmit!!!
- *csengetnek*
- Srácok! Most hagyjuk abba egy kicsit...Kinyitom.- Mondta Amy.
- *belép Carey, Izabell, és Adam* Helló barátaim!- Mondta Adam gúnyosan.
- TE...MIT...KERESEL...ITT?????!!!!! És ezek??- Kérdezte Niall idegesen.
- Csak jöttünk bulizni. Miért zavarunk?-Kérdezte Carey.
- Ó?! És el is felejtettük mondani, az új hírt. Adam, én, és Carey össze jöttünk.-Mondta Izabell.
- Fúúúúúúúúúúúj....- Mondtuk egyszerre, és már a fejünket fogtuk.
- Undorítóak vagytok. Tudjátok?!
- Nem. Nem vagyunk undorítóak. Akik itt undorítóak azok ti vagytok.- Mondta Izabell.
- NA JÓ!! Én ezt nem bírom hallgatni. Elmegyek.- Mondta Emily, és kifutott a nappaliból.
- EMILY! *utána fut Zayn*
* Emily szemszöge*
Nem hiszem el...Itt állandóan a veszekedés megy! Pamela, és Louis jól mondták. Itt tényleg mindig a vita megy. Utálom! Inkább elmegyek egy olyan helyre, ahol nem megy a cirkusz. Mondjuk az utca az jó hely? Vagy a híd alja? Vagy inkább a halál. Ki készültem. De egyszer csak a nagy futás közben valaki megfogta a kezem. - Zayn ne most!- Ordítottam sírva, és egyre jobban kezdtem futni.
- EMILY! Hová mész?! Ne menj el! Hallod?- Vágta rá aggódva.
- Az nem tökmindegy?! Itt már amúgy is mindenki utálni fog.- Mondtam sírva.
- Miről beszélsz? Gyere ide! *magához rántja Emilyt*
- Miről beszélnék?!! Most, hogy látták milyenek is a "barátnőim" ...Utálni fognak.
- De én tudom, hogy te nem vagy ilyen. *közelebb megy*
- Igaz...*szemébe néz*
- *megcsókolja* http://data.whicdn.com/images/67480514/large.gif
- Most már hiszek neked.
- *mosolygás*
Azt hiszem, hogy mégis csak szerelmes vagyok. Amikor Arthurnak adtam csókot, akkor nem éreztem semmit. De most, hogy Zayn megcsókolt mégis csak éreztem, hogy van valami! Valami olyan érzés, ami megmagyarázhatatlan! Uhhh...Most már biztos, hogy szerelmes vagyok!! Jeeeeeeeah!!! *nevetés*
* Zayn szemszöge*
Tudtam én, hogy Emily mégis csak érez valamit. Heheee! Nem leszek egyedül! Lesz valakim! Aki remélhetőleg szeret! *nevetés* ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Már csak szegény Liam-en kell segítenem. Szegény egyedül van. Ummhh...
* Jennifer szemszöge*
Amikor elment Zayn, és Emily, akkor még nagyobb balhé lett. Belekeveredett Arthur is, hogy nézi a hátsófelemet. És az is, hogy Adam, és a csajok együtt vannak, és miért jöttek ide vissza. Akkor az is benne volt a vitában, hogy Amy szerint "szellemek vannak a házban". Ajhjh...Elegem van. Én is mindjárt lelépek úgy mint Emily!!!
- Mi a baj Jenni?-Kérdezte Harry aggódva.
- Semmi...- Vágtam rá hisztisen.
- Na! Azért látom rajtad, hogy van itt valami!
- SEMMI!!!!
-Oké, oké! Drágám nyugi.
- Ne haragudj, csak olyan ideges vagyok.
- Miért?
- Arthur miatt.
- *gondolkozik*
- Azért mert állandóan úgy bámul rám, mintha nem láttott volna fehér embert!!!
- Azért mert szép vagy!
- Azért nézi a hátsómat?! És a mellemet?!! Tegyél valamit Harry!!!
- Jó, jó !
- Csak ennyi?! Jó, jó?!!!
- Oké kicsim! Megígérem, hogy elintézem. De most már nyugi van! *mosolygás*
- Oké. Szeretlek! *megcsókol*
* Pamela szemszöge*
Most valamennyire jóban van a "family" de még nem igazán. Amy-t hülyének nézik, és Jennifer pedig ki van akadva Arthurra.- mondok egy jó hírt- Ma itt alszik Arthur! *nevetés* Hogy miért? Azért mert nem repül ma repülőgép. Én bírom Arthurt. De most komolyan! Szerintem jó arc. Louis szerint is. Na mindegy. Ízlések, és pofonok. Nem de?
* Arthur szemszöge*
Most éppen egy könyvet olvasok, és közben unatkozom...2 in 1. *nevetés* Szóval...Inkább megyek, és eszek valamit. Nincsen jobb ötletem.
* Konyhában*
Hoppácska! Itt van Jennifer! Bukom a csajra. Komolyan! Háháááá! Most éppen...Ne akarjátok megtudni mi jár a fejemben. *nevetés*
- Héj Jenni?- Kérdeztem idegesítően.
- Mi van?- Válaszolt flegmán.
- Csak tudni akartam, hogy mizu. De úgy látom semmi különös.
- Eltaláltad. *menni készül*
- Hová mész?
- El innen.
- *megfogja a vállát*
- MITCSINÁLSZ??!!!
- *megcsókolja* -közben Harry belép a konyhába-
- Te mi a lószart csinálsz??!!! *ellöki Arthurt*- Mondta, és "csinálta" Harry.
- Én, hidd el kicsim én...
- Ne is folytasd! Hagyjál! Mindkettőtöket elítélem!!!
Ezt elrontottam. Én nem így akartam...Áhh..Ezt hogyan fogom kimagyarázni?
* Harry szemszöge*
Mindjárt idegbajt kapok!! Jennifer+ Arthur???!!!!! Azt hittem, hogy Jennifer csak is az enyém!!! Hát...Kicsit tévedtem...
- Harry! Én nem csókoltam meg!!
- HANEM?!
- Ő tapadt rám!
- Ahaaa....Azért csókoltál olyan szenvedélyesen. Ügye??!
- Én, nem...
- Jó hagyjuk! Veled nem érdemes vitázni. *elmegy*
- Hova mész?
- Levegőztetni a fejem. Az ÜRES FEJEM! És tudod miért üres? Mert megbíztam benned...
- *elkezd sírni* Várj Harry!
- *elmegy*
Hogy mi is lesz Harry-vel, és Jenni-vel? A következő részben megtudjátok természetesen. :) Köszönöm, hogy itt jártatok. Iratkozzatok fel, és hirdetni fogom a blogotokat. - Mint már mondtam, vissza megy-. :)
- Oké. És Arthur? Nagyon ciki volt amikor lesmároltam. *nevetés*
- Mond meg neki, hogy tévedtél és kérj bocsánatot.
- Rendben. Köszi a "lelki segítséget". *mosolygás*
- Nagyon szívesen. *megölel*
Remélem eltudja intézni. Már nagylány. Vagy tévedek?
* Amy szemszöge*
- NIALL?!?! Hallottad?- Kérdeztem ijedten.
- Nem. De te mit hallottál?-Kérdezte kíváncsian.
- Nagyon rémisztő zenét. És amikor hozzám szóltál, akkor már nem hallottam!
- Tudtam én, hogy nem kellett volna olyan sok csokit enned...
- Niall!? Nem hiszel nekem?
- Őszintén?
- Igen!
- Nem.
- De Niall!
- Semmi de! Többet nem nézünk horror filmet!
- http://data.whicdn.com/images/66995452/large.gif
- http://data.whicdn.com/images/65887012/large.gif Jól van, na! Ez egy kicsit túlzás volt. Ne haragudj kicsim!
- Nem baj. Csak nem igaz, hogy nem hiszel nekem.
- *elgondolkodik* De az a zene mégis milyen volt?
- Olyan horror filmbe illő! Tudooood!
- Aha. Értem. De most már nyugodj meg! Nincsen semmi baj! *átölel*
- Rendben. *megpuszil*
* Emily szemszöge*
Éppen Zayn-el beszélgettem, amikor meghallottuk Amy sikítását. Kiszaladtunk, és elmondták, hogy Amy hallott egy horror zenét. Ez fura. Hiszen nincs is itt olyan ember, aki horror zenéket hallgatna. Na mindegy. Az a lényeg, hogy nem tudtuk megbeszélni Zayn-el a kis dolgunkat. De nem tűnt haragosnak. Remélem már megbékélt. Nagyon! Remélem. Arthur pedig...Most éppen Harry-vel van, és úgy látszik, hogy nagyon jó haverok lettek. Cajj...Nem igaz. Azt nem bírnám elviselni ha minden nap látnám. Mert akkor úgymond "szerelmi bánatom" lenne. Ajjjhjh! Minek is magyaráznám ki magam?! Hagyom a fenébe! Nem fogok Arthur-nak magyarázkodni! Rájön majd magától, hogy ezt elrontotta.
* Harry szemszöge*
Arthur nagyon jó fej. Vicces, laza, bolond. De mondjuk azt nem említettem, hogy egyben komoly is. Elmesélte az Emily-vel kapcsolatos szerelmi életét. Besírtam a nevetéstől. *nevetés*
- És... Te jártál valaha Emily-vel?- Kérdeztem kíváncsian.
- Nem! Soha!Vagyis...Na jó...Egyszer igen.-Vágta rá meggyőzően.
- És milyen volt?
- Sz*r...*nevetés*
- Komoly?! Idegesítő volt? Vagy mi?
- Nem hanem...Én voltam a hibás mindenben. Elrontottam.
- De mégis hogyan?! Beszéljél már ember! *nevetés*
- Carey megfogta az ingem, és magához rántott, és...
- Megcsókolt?
- Ja...Én ezt nem akartam, és mai napig bánom ezt az egészet. De Emily-vel megbeszéltük a dolgokat, és annyiban maradtunk, hogy barátok maradunk. De csak barátok. És Emily még mindig szerelmes belém.
- És te nem?
- Mi nem?
- Nem vagy belé szerelmes?
- Nem. Az már elmúlt. De ő ezt nem érti meg.
- De szerencsétlen nem parancsolhat a szívének...
- Ez igaz. Most nagyon megbántottam. Az tuti.
- Hát haver...Ja. Eléggé elrontottad avval a mondatoddal, hogy : " Emily ezt már megbeszéltük".
- Nem kellett volna ezt mondanom. Ügye?
- Hát. Igen. Érteni kell a nők nyelvén! De te...*nevetés*
- Hahahaha! Hülye! *megböki a vállát*
- Mé' nem?!
- Hát, végül is.
Arthur barátom, Arthur barátom. Nagyon elrontottad. De csak nem vagy annyira mafla, hogy nem békülsz ki vele!
* Jennifer szemszöge*
Nekem ez az Arthur gyerek egyáltalán nem jön be. Állandóan bámul engem! Ha csak ránézek, azt veszem ki az arcából, hogy: " Szia szivi, jó a hátsód. Kő kóla?!" *nevetés* De most komolyan! Ha ezt elmondom Harry-nek. Vagy kifog nevetni, vagy szétrúgja Arthur hátsóját. Ez a két lehetőség van. Remélem a 2. variációt választja.
* Louis szemszöge*
Pamela, és én mindenkit kihívtunk a nappaliba egy kis megbeszélésre. Hiszen látjuk, hogy gondok vannak a házban. Ó? Azt mondtam már, hogy én és Pamela vagyunk a ház vezetők? Már régóta. Vagyis amióta együtt vagyunk. Ami jó régóta van. Hááááhháááá! De hát mit mondhatok mást minthogy: SUPPERRRRRMAAAAAAAAAAN!!!!!!!!!! *nevetés* Mindenki kiment a nappaliba, és elkezdünk beszélgetni. Mert mostanában nagyon rosszul mennek a dolgok. Ajhh...Ne is kérdezd! Mostanában azért szomorkodom, mert mindenki rosszul van. Mindenki szomorkodik, veszekszik a másikkal, és ezt meg kell előzni! Vagyissss, meg kell beszélnünk.
- Ez így nem mehet tovább skacok!- Mondtam figyelem felkeltően, és közben mindenki bámult rám.
- De mire gondolsz Lou?!-Kérdezte Liam.
- Arra, hogy mindig csak a baj van! Veszekedés, kórház, stb.
- De olyan csak egyszer volt! Vagyis...Hagyjuk.- Jelentette ki, Jennifer.
- NEM EGYSZER VOLT!!!!- Vágott a szavába Pamela.
- Jó, oké. Tudom. Csak...
- Mi csak? Amióta itt vagyunk csak a balhé megy...
- De...
- Nincsen de!
- Amúgy elmondanám, hogy most is lesz egy hatalmas nagy balhé. Ez miatt! * Arthurra mutat*
- Miért is?- Kérdezte Harry.
- Hát, miért, miért...Azért, mert állandóan bámulja a hátsómat, és a mellemet...
- MI?!! Én még soha nem bámultalak!- Mondta Arthur idegesen.
- Aha persze! Hagyjuk ezt...
- Mi?! Mit csinálsz te Jennivel?-Kérdezte meglepődve Harry.
- Én semmit!!!
- *csengetnek*
- Srácok! Most hagyjuk abba egy kicsit...Kinyitom.- Mondta Amy.
- *belép Carey, Izabell, és Adam* Helló barátaim!- Mondta Adam gúnyosan.
- TE...MIT...KERESEL...ITT?????!!!!! És ezek??- Kérdezte Niall idegesen.
- Csak jöttünk bulizni. Miért zavarunk?-Kérdezte Carey.
- Ó?! És el is felejtettük mondani, az új hírt. Adam, én, és Carey össze jöttünk.-Mondta Izabell.
- Fúúúúúúúúúúúj....- Mondtuk egyszerre, és már a fejünket fogtuk.
- Undorítóak vagytok. Tudjátok?!
- Nem. Nem vagyunk undorítóak. Akik itt undorítóak azok ti vagytok.- Mondta Izabell.
- NA JÓ!! Én ezt nem bírom hallgatni. Elmegyek.- Mondta Emily, és kifutott a nappaliból.
- EMILY! *utána fut Zayn*
* Emily szemszöge*
Nem hiszem el...Itt állandóan a veszekedés megy! Pamela, és Louis jól mondták. Itt tényleg mindig a vita megy. Utálom! Inkább elmegyek egy olyan helyre, ahol nem megy a cirkusz. Mondjuk az utca az jó hely? Vagy a híd alja? Vagy inkább a halál. Ki készültem. De egyszer csak a nagy futás közben valaki megfogta a kezem. - Zayn ne most!- Ordítottam sírva, és egyre jobban kezdtem futni.
- EMILY! Hová mész?! Ne menj el! Hallod?- Vágta rá aggódva.
- Az nem tökmindegy?! Itt már amúgy is mindenki utálni fog.- Mondtam sírva.
- Miről beszélsz? Gyere ide! *magához rántja Emilyt*
- Miről beszélnék?!! Most, hogy látták milyenek is a "barátnőim" ...Utálni fognak.
- De én tudom, hogy te nem vagy ilyen. *közelebb megy*
- Igaz...*szemébe néz*
- *megcsókolja* http://data.whicdn.com/images/67480514/large.gif
- Most már hiszek neked.
- *mosolygás*
Azt hiszem, hogy mégis csak szerelmes vagyok. Amikor Arthurnak adtam csókot, akkor nem éreztem semmit. De most, hogy Zayn megcsókolt mégis csak éreztem, hogy van valami! Valami olyan érzés, ami megmagyarázhatatlan! Uhhh...Most már biztos, hogy szerelmes vagyok!! Jeeeeeeeah!!! *nevetés*
* Zayn szemszöge*
Tudtam én, hogy Emily mégis csak érez valamit. Heheee! Nem leszek egyedül! Lesz valakim! Aki remélhetőleg szeret! *nevetés* ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Már csak szegény Liam-en kell segítenem. Szegény egyedül van. Ummhh...
* Jennifer szemszöge*
Amikor elment Zayn, és Emily, akkor még nagyobb balhé lett. Belekeveredett Arthur is, hogy nézi a hátsófelemet. És az is, hogy Adam, és a csajok együtt vannak, és miért jöttek ide vissza. Akkor az is benne volt a vitában, hogy Amy szerint "szellemek vannak a házban". Ajhjh...Elegem van. Én is mindjárt lelépek úgy mint Emily!!!
- Mi a baj Jenni?-Kérdezte Harry aggódva.
- Semmi...- Vágtam rá hisztisen.
- Na! Azért látom rajtad, hogy van itt valami!
- SEMMI!!!!
-Oké, oké! Drágám nyugi.
- Ne haragudj, csak olyan ideges vagyok.
- Miért?
- Arthur miatt.
- *gondolkozik*
- Azért mert állandóan úgy bámul rám, mintha nem láttott volna fehér embert!!!
- Azért mert szép vagy!
- Azért nézi a hátsómat?! És a mellemet?!! Tegyél valamit Harry!!!
- Jó, jó !
- Csak ennyi?! Jó, jó?!!!
- Oké kicsim! Megígérem, hogy elintézem. De most már nyugi van! *mosolygás*
- Oké. Szeretlek! *megcsókol*
* Pamela szemszöge*
Most valamennyire jóban van a "family" de még nem igazán. Amy-t hülyének nézik, és Jennifer pedig ki van akadva Arthurra.- mondok egy jó hírt- Ma itt alszik Arthur! *nevetés* Hogy miért? Azért mert nem repül ma repülőgép. Én bírom Arthurt. De most komolyan! Szerintem jó arc. Louis szerint is. Na mindegy. Ízlések, és pofonok. Nem de?
* Arthur szemszöge*
Most éppen egy könyvet olvasok, és közben unatkozom...2 in 1. *nevetés* Szóval...Inkább megyek, és eszek valamit. Nincsen jobb ötletem.
* Konyhában*
Hoppácska! Itt van Jennifer! Bukom a csajra. Komolyan! Háháááá! Most éppen...Ne akarjátok megtudni mi jár a fejemben. *nevetés*
- Héj Jenni?- Kérdeztem idegesítően.
- Mi van?- Válaszolt flegmán.
- Csak tudni akartam, hogy mizu. De úgy látom semmi különös.
- Eltaláltad. *menni készül*
- Hová mész?
- El innen.
- *megfogja a vállát*
- MITCSINÁLSZ??!!!
- *megcsókolja* -közben Harry belép a konyhába-
- Te mi a lószart csinálsz??!!! *ellöki Arthurt*- Mondta, és "csinálta" Harry.
- Én, hidd el kicsim én...
- Ne is folytasd! Hagyjál! Mindkettőtöket elítélem!!!
Ezt elrontottam. Én nem így akartam...Áhh..Ezt hogyan fogom kimagyarázni?
* Harry szemszöge*
Mindjárt idegbajt kapok!! Jennifer+ Arthur???!!!!! Azt hittem, hogy Jennifer csak is az enyém!!! Hát...Kicsit tévedtem...
- Harry! Én nem csókoltam meg!!
- HANEM?!
- Ő tapadt rám!
- Ahaaa....Azért csókoltál olyan szenvedélyesen. Ügye??!
- Én, nem...
- Jó hagyjuk! Veled nem érdemes vitázni. *elmegy*
- Hova mész?
- Levegőztetni a fejem. Az ÜRES FEJEM! És tudod miért üres? Mert megbíztam benned...
- *elkezd sírni* Várj Harry!
- *elmegy*
Hogy mi is lesz Harry-vel, és Jenni-vel? A következő részben megtudjátok természetesen. :) Köszönöm, hogy itt jártatok. Iratkozzatok fel, és hirdetni fogom a blogotokat. - Mint már mondtam, vissza megy-. :)
2013. július 1., hétfő
10.rész- Egy kis félreértés sosem árt!
Sziasztok! Mint már mondtam késtem a részekkel. De most pótolom! :) Lehet, hogy már elegetek van a sok mellékszereplőből de...- várj kitalálom- Még egy jött! Szóval kedves olvasóim, bemutatom:
Arthur-t! :) : Ő egy furcsa alak. Hát igen. Szereti a magányt, és utálja ha valaki állandóan körülötte "legyeskedik". Hogy mi is van a barátnőivel? Az, hogy nincsenek barátnői. Nem is voltak. Na jó! Nem mondok ilyet hiszen nem is ismerem. :D ( nem beszélgettem még vele) Nagyon furcsán beszél, és nagyon furcsán csinálja amit csinál éppen. Ezt most jó elmondtam. Őt már most kezdem megkedvelni. :D Na de elég a dumából! Jöjjön hát a 10.rész! Jó olvasást!
* Pamela szemszöge*
Nem is hiszem el ezt a sok bajt. Állandóan megy a cirkusz. Sőt...Ma megyünk Louis-sal a a tárgyalásra. Király...Egyáltalán nem várom már, mert nagyon félek. De hát...Muszáj lesz megtennünk, mert azt akarom, hogy Lou ne legyen a rabok között. Egy hűvös börtönben...Ahol olyan ebéd van, hogy...Fujj. De most már készülődni kellene. Szólok Lou-nak.
- Lou! Mennünk kell.- Szóltam hozzá.
- Oké csak egy perc! - Válaszolt Louis aki Kevint kereste.
- Mit keresel?
- *szomorúan rá néz* Kevin-t.
- *mosolyog* De...Most Kevin nem jöhet.
- http://data.whicdn.com/images/56717518/tumblr_mk0stxo4TF1rrwcn5o1_500_large.gif De...Miért nem? - Mert ez egy tárgyalás. *mosolygás* Kicsim...Ezt a madarat nem hordozhatod magaddal mindig!
- Okéé! *nevetés*
- Biztos?
- Igen. *nevetés* De légysziii csak erre a napra!
- Hmm...Na jóó! De csak most az egyszer! *nevetés*
- Köszönöööm!! Jeeeeeaaaah baaaaby! *megcsókol*
Ahjjj...Kevin. Na jó! Én is szeretem Kevint de nem ennyire. Vagyis...Hagyjuk. Már elindultunk a tárgyalásra.
* Tárgyalás előtt 2 perccel*
- Pamela! Nagyon félek...- Szólt hozzám Louis félő hangon.
- Ne aggódj! Biztos minden rendben lesz! Tudom... *megölel*
- Biztos? *ijedt hang*
- Igen. Biztos...*megpuszil*
Nagyon ijedt volt a hangulat...De remélem győzünk!
* Zayn szemszöge*
Most éppen itt fekszem a kórházban. És...Megállapították, hogy eltört a lábam. Hurrá! Mekkora felfedezés. Eddig is tudtam. Vagyis éreztem. *nevetés* A többiek már haza mentek, mert most van Louis tárgyalása. Emily maradt itt velem. Nagyon kedves! Egész végig itt ült mellettem, és el nem mozdult mellőlem. Beszélgettünk az élet nagy dolgairól, és rá kérdeztem a " 3-as lányos csapatra".
- És szereted Izabell-t, meg Carey-t?- Kérdeztem kíváncsian.
- Öm...*nem szólal meg*
- Tehát nem.
- Egyszóval gyűlölöm őket. Carey állandóan irányít, Izabell pedig úgy beszél velem mintha a kutyája lennék...
- Uhhh... De te ügye nem hasonlítottál rájuk?!
- Volt egy idő amikor én is olyan voltam mint ők. De az már elmúlt. Meg tanultam a leckét.
- És miből tanultad meg? Ha megkérdezhetem.
- Abból, hogy rájöttem arra...Hogy én nem ilyen vagyok. Mármint nem tudok senkinek csúnyát mondani. És...Megverni, elvenni a kaja pénzét.
- Akkor te más vagy. Ne változz meg! *mosolygás*
- Nem fogok. *nevetés* Hozzak neked üdítőt?
- Áh nem köszi! Már tele vagyok.
- De te csak kajával vagy tele! Nem inni valóval!
- Igaz.
- Akkor? Hozhatok?
- Na jóó! Akkor inkább igen!
- Okés! *nevetés*
- Köszi! *mosolygás*
Emily egyre jobban tetszik. Aranyos, szép, intelligens. Kell ennél több?
* Liam szemszöge*
Éppen most jöttem el Zayn-től. Emily maradt ott vele. Júúúúúj! Forrósodik a hangulaat! Remélem Zayn nem sokára haza jön. Már nagyon várom. Tutira megnézetem vele a Paranormal Activity-t. *nevetés* De most komolyan. Én nem vagyok az az ijedős fajta, de ezen a horror filmen összepisiltem magam. Akármilyen vicces akkor is. Most éppen Niall-ék szobájába tartok, ahol megbeszélem velük a horrorfilmes dolgot.
- Halihó! *mosolygás*- Mondtam feldobottan.
- Helóóó Liam! Jobban vagy?- Kérdezte Amy.
- Igen. Zayn nem sokára haza jön!
- Gondoltam, hogy azért vagy jobban. *mosolygás*
- Hát igen. Hol van Niall?
- Alszik.
- Hol?
- *felhúzza a takarót* Itt. *nevetés*
- *Niall felébred* Mama...Még nincsen suli...*kómás arc*
- Jóóóccakát emberek!- Mondta viccesen Liam.
- Hhahaha.- Jelentette ki Niall.
- Na azért zavartalak meg titeket, mert van egy tervem.
- Na? http://data.whicdn.com/images/66669799/large.gif
- Beteszünk Zayn-nek egy horror filmet! Paranormal Activity!!! *nevetés*
- http://data.whicdn.com/images/48489019/huh-what_large.gif Deee az nagyon ijesztő!- Mondta Amy.
- Igeen! Azon pisiltél be! Vagy rosszul tudom?- Kérdezte Niall.
- Hahaha! Na akkor megcsináljuk vagy nem?
- Oké.
- De amúgy ti miért nem vagytok Louis tárgyalásán?
- Mert mi nem tudunk tanúsítani. Vagyis nem voltunk ott. Meg minden.- Mondta Niall.
- Ja! Akkor jó.
Várom már, hogy Zayn végre haza találjon! De azt mondta, hogy ma olyan...5-körül jön haza.
* Louis szemszöge*
Nagyon izgi ez a tárgyalás...De már kereken 3-óra van! *mosolygás* Ajhh...Még egy óra. Még egy teljes óra itt ebben a...Hagyjuk. Legalább nem vagyok egyedül. Itt van az a nyomi Izabell...Ajhh. Ráadásul egy öreg néni ( akit nem is ismerek) összenyomott.
*1 óra múlva*
Már csak párperc választ el az igazságtól. Szabad vagyok-e, vagy nem. Életem legfontosabb válaszát fogom most megkapni. Látom a bírónőn, hogy nem tudja mit fog mondani. Remélem nekem ad igazat! Kérem istenem!!!!!! És...Kimondta...A vér is megállt bennem. Azt hiszem nem tudok lélegezni. SZABAD VAGYOK!!!!!!!!!!!!!!!!!
- Istenem!!!!!!! SZABAD VAGYOK!!! PAMY SZABAD VAGYOOOOOK!!!!!!!!!!!!!!!-Mondtam nagyon boldogan.
- Igeeeen! *nagyon boldog arc* *nyakamba ugrik*
- Tehát mehetünk végre haza?
- Mehetünk! Sőt menjünk is! Nem akarok tovább itt lenni.
- Én se. Főleg úgy, hogy SZABAD VAGYOK!!
- *nevetés*
* Emily szemszöge*
Zayn-el éppen hazafelé tartunk. *mosolygás* Rengeteget beszélgetünk, ééés hát...Elhívott randira. Én nem tudom, hogy most mit mondjak mert...Nekem más tetszik. Arthur. Másba nem is tudnék szerelmes lenni. Tehát ha most Zayn-el járnék, akkor egy idő után rájönne, hogy nem szeretem, és az neki fájna. Nem akarom megbántani. Egy kicsit sem. Mondjam neki, hogy csak barátok lehetünk? De akkor mit fog szólni? Ki fog akadni. Mindegy egy kicsit elhúzom a dolgot. Remélem hamar elfelejti.
- Emily?- Szólt hozzám Zayn.
- Igen?- Válaszoltam.
- Akkor mit mondasz a randira?
- Öm...Mikor lesz?
- Holnap? Este?
- Úúú nekem az nem jó!
- Ó! Akkor majd kitaláljuk, hogy mikor jó.
- Jaa...*mosolygás*
Remélem nem vette ki a nézésemből, hogy nem akarom ezt a randit. Mert akkor...Megbántom. És azt nem szeretném. De már otthon vagyunk. Amikor beértünk az ajtón, mindenki Zayn nyakába ugrott. " Sziaaa! Hogy vagy? Hogy van a lábad?".
* Zayn szemszöge*
Mindenki örült nekem,de leginkább Liam. Huhh. Örülök, hogy haza értem. Leeyum-nak elmondtam az Emily-s dolgot, hogy elakarom hívni randira. Ő azt mondta ( vagyis Leeyum), hogy tegyem meg.
- De én már elhívtam!-Mondtam Liam-nek.
- És? Mit mondott?- Kérdezte érdeklődve.
- Azt, hogy holnap nem jó neki.
- Az jó válasz. *nevetés*
- Hhahaha. Remélem nincsen senkije.
- Biztos, hogy nincsen senkije. De az lehet, hogy másba szerelmes.
- Például?
- Nem tudom. Sok helyes pasi van a világon, nem csak te. *nevetés*
- Mondjuk ez igaz. *gondolkodva elmegy*
- Hé?! Hova mész? Mi lesz a filmmel? Ne. Hagyj. Itt. Egyedül.
Meg kell kérdeznem, hogy mi a helyzet a pasikkal nála. Vagyis, hogy más tetszik-e neki.
- Emily ? - Kérdeztem.
- Igen?- Válaszolt.
- Kérdeznék valamit. De őszintén válaszolj!
- Oké. Mondjad. Hallgatlak.
- Valaki más tetszik? Vagy én nem tetszek?
- Dehogy is! Tetszel! Meg minden..
- Látom rajtad, hogy más tetszik!
- *néz mint a moziban* *megcsörren a telefon* Bocsi, ezt felkel vennem ! Fontos!
- De!...
Most már teljesen biztos vagyok abban, hogy nem tetszem neki. Biztos a pasija hívta. Hm...Ha tetszenék neki, akkor már régen beleegyezett volna abba, hogy ma elmenjünk moziba vagy ilyesmi. Hajjj...Miért nem mondja meg?!
* Emily szemszöge*
Éppen hívott Arthur, én pedig zavarba jöttem. Ez a beszélgetés...Uhh... Most mit csináljak? Arthur ide akar jönni! Én ezt szeretném, csak Zayn nem örülne neki. Na de kit érdekel?!!! Végül is ez az én életem! Vagy nem?! Szóval ezt beszéltük Arthur-ral:
- Szia! *mosolygás* Arthur vagyok. Te vagy az Emily?- Kérdezte Arthur.
- Szia! Izéé...Igen én vagyok az! Hogy vagy?- Kérdeztem zavarodottan.
- Köszi, jól megvagyok. Azért hívtalak, mert szeretnék veled találkozni. És ma pont arra megyek ahol te laksz. És gondoltam, hogy bemegyek hozzád. Na?
- Óóóóó az pompás lenne! És mikor indulsz?
- Már elindultam. *nevetés*
- Jaaa akkor jó!
- Két barátoddal jövök éppen. Pamelával, és Louis-sal.
- Komolyan?! Azt meg, hogy?
- Úgy, hogy éppen össze futottam velük, és elkezdünk beszélgetni. És megtudtam, hogy te velük laksz. Hát így.
- Oh. Az sem rossz. *mosolygás*
- Na de én most leteszem.
- Oké! Várlak! Szia! *nevetés*
- Szia! *mosolygás*
Úristen...Idee jön! Ideeeee jön!!! Ááááá! Várom meg nem is... Zayn miatt. *mosolygás* Félek egy kicsit...
* Arthur szemszöge*
Louis, és Pamela...Hát ők aztán nagyon jó fejek. Viccesek. De megláttam azt a madarat...És elestem a nevetéstől. Nagyon bírom őket! De remélem, hogy Emily nem akar tőlem semmit. Mármint "szerelmet". Én nem vagyok...Szóval nem vagyok belé szerelmes. Most éppen senkibe nem vagyok szerelmes. Sosem voltam a párkapcsolatok hívője. Ez most eléggé beképzelt lesz, de...Páran már harcoltak értem. *nevetés* De tényleg! Alig bírtam azt a 3 libát lekaparni magamról. *nevetés*
* A házban*
- Hali! Megérkeztünk!- Mondta Pamela.
- Heló!- Köszöntek vissza a többiek.
- Na mi volt? A tárgyaláson? És te ki vagy? Hogy hívnak?- Kérdezte Jennifer.
- Szabad vagyook!!!!! És őt pedig hadd mutassam be: Ő itt Arthur, egy új barátunk, és Emily-t keresi. -Mondta Louis
- Deeeee jóóóóóóóó! És annak is örülök, hogy megismerhetlek Arthur!- Mondta Niall.
- Én is örülök a találkozásnak srácok!- Mondtam félénken.
- Arthur?- Kérdezte meglepődve Emily.
- ARTHUR??!!- Kérdezte irigyen Zayn.
- * Emily odaszalad Arthur-hoz, és megcsókolja*
- http://25.media.tumblr.com/839edf46fb7061af76f9eb81a3a56b80/tumblr_mj5yjnvyzq1s21bmro1_500.gif
- * Arthur style meglepődött arc* Öm...
- * Zayn elmegy*
- Hogy vagy?- Kérdezte Emily Arthurt, aki azt se tudta, hogy hol van.
- Kösz jól. Izéé.
- Mi a baj? Talán elvitte a macska a nyelved?
- Nem.
- Nem vagy még mindig szerelmes...Igaz?
- *nem törődik a kérdéssel*
- IGAZ?! Válaszolj már!
- Igaz...De Emily ezt már megbeszéltük!
- Jó oké...*elmegy*
Hogy mi is lesz Emily-vel, Zayn-el, és Arthurral? A következő részben megtudjátok! Köszönöm, hogy itt jártatok!
* Pamela szemszöge*
Nem is hiszem el ezt a sok bajt. Állandóan megy a cirkusz. Sőt...Ma megyünk Louis-sal a a tárgyalásra. Király...Egyáltalán nem várom már, mert nagyon félek. De hát...Muszáj lesz megtennünk, mert azt akarom, hogy Lou ne legyen a rabok között. Egy hűvös börtönben...Ahol olyan ebéd van, hogy...Fujj. De most már készülődni kellene. Szólok Lou-nak.
- Lou! Mennünk kell.- Szóltam hozzá.
- Oké csak egy perc! - Válaszolt Louis aki Kevint kereste.
- Mit keresel?
- *szomorúan rá néz* Kevin-t.
- *mosolyog* De...Most Kevin nem jöhet.
- http://data.whicdn.com/images/56717518/tumblr_mk0stxo4TF1rrwcn5o1_500_large.gif De...Miért nem? - Mert ez egy tárgyalás. *mosolygás* Kicsim...Ezt a madarat nem hordozhatod magaddal mindig!
- Okéé! *nevetés*
- Biztos?
- Igen. *nevetés* De légysziii csak erre a napra!
- Hmm...Na jóó! De csak most az egyszer! *nevetés*
- Köszönöööm!! Jeeeeeaaaah baaaaby! *megcsókol*
Ahjjj...Kevin. Na jó! Én is szeretem Kevint de nem ennyire. Vagyis...Hagyjuk. Már elindultunk a tárgyalásra.
* Tárgyalás előtt 2 perccel*
- Pamela! Nagyon félek...- Szólt hozzám Louis félő hangon.
- Ne aggódj! Biztos minden rendben lesz! Tudom... *megölel*
- Biztos? *ijedt hang*
- Igen. Biztos...*megpuszil*
Nagyon ijedt volt a hangulat...De remélem győzünk!
* Zayn szemszöge*
Most éppen itt fekszem a kórházban. És...Megállapították, hogy eltört a lábam. Hurrá! Mekkora felfedezés. Eddig is tudtam. Vagyis éreztem. *nevetés* A többiek már haza mentek, mert most van Louis tárgyalása. Emily maradt itt velem. Nagyon kedves! Egész végig itt ült mellettem, és el nem mozdult mellőlem. Beszélgettünk az élet nagy dolgairól, és rá kérdeztem a " 3-as lányos csapatra".
- És szereted Izabell-t, meg Carey-t?- Kérdeztem kíváncsian.
- Öm...*nem szólal meg*
- Tehát nem.
- Egyszóval gyűlölöm őket. Carey állandóan irányít, Izabell pedig úgy beszél velem mintha a kutyája lennék...
- Uhhh... De te ügye nem hasonlítottál rájuk?!
- Volt egy idő amikor én is olyan voltam mint ők. De az már elmúlt. Meg tanultam a leckét.
- És miből tanultad meg? Ha megkérdezhetem.
- Abból, hogy rájöttem arra...Hogy én nem ilyen vagyok. Mármint nem tudok senkinek csúnyát mondani. És...Megverni, elvenni a kaja pénzét.
- Akkor te más vagy. Ne változz meg! *mosolygás*
- Nem fogok. *nevetés* Hozzak neked üdítőt?
- Áh nem köszi! Már tele vagyok.
- De te csak kajával vagy tele! Nem inni valóval!
- Igaz.
- Akkor? Hozhatok?
- Na jóó! Akkor inkább igen!
- Okés! *nevetés*
- Köszi! *mosolygás*
Emily egyre jobban tetszik. Aranyos, szép, intelligens. Kell ennél több?
* Liam szemszöge*
Éppen most jöttem el Zayn-től. Emily maradt ott vele. Júúúúúj! Forrósodik a hangulaat! Remélem Zayn nem sokára haza jön. Már nagyon várom. Tutira megnézetem vele a Paranormal Activity-t. *nevetés* De most komolyan. Én nem vagyok az az ijedős fajta, de ezen a horror filmen összepisiltem magam. Akármilyen vicces akkor is. Most éppen Niall-ék szobájába tartok, ahol megbeszélem velük a horrorfilmes dolgot.
- Halihó! *mosolygás*- Mondtam feldobottan.
- Helóóó Liam! Jobban vagy?- Kérdezte Amy.
- Igen. Zayn nem sokára haza jön!
- Gondoltam, hogy azért vagy jobban. *mosolygás*
- Hát igen. Hol van Niall?
- Alszik.
- Hol?
- *felhúzza a takarót* Itt. *nevetés*
- *Niall felébred* Mama...Még nincsen suli...*kómás arc*
- Jóóóccakát emberek!- Mondta viccesen Liam.
- Hhahaha.- Jelentette ki Niall.
- Na azért zavartalak meg titeket, mert van egy tervem.
- Na? http://data.whicdn.com/images/66669799/large.gif
- Beteszünk Zayn-nek egy horror filmet! Paranormal Activity!!! *nevetés*
- http://data.whicdn.com/images/48489019/huh-what_large.gif Deee az nagyon ijesztő!- Mondta Amy.
- Igeen! Azon pisiltél be! Vagy rosszul tudom?- Kérdezte Niall.
- Hahaha! Na akkor megcsináljuk vagy nem?
- Oké.
- De amúgy ti miért nem vagytok Louis tárgyalásán?
- Mert mi nem tudunk tanúsítani. Vagyis nem voltunk ott. Meg minden.- Mondta Niall.
- Ja! Akkor jó.
Várom már, hogy Zayn végre haza találjon! De azt mondta, hogy ma olyan...5-körül jön haza.
* Louis szemszöge*
Nagyon izgi ez a tárgyalás...De már kereken 3-óra van! *mosolygás* Ajhh...Még egy óra. Még egy teljes óra itt ebben a...Hagyjuk. Legalább nem vagyok egyedül. Itt van az a nyomi Izabell...Ajhh. Ráadásul egy öreg néni ( akit nem is ismerek) összenyomott.
*1 óra múlva*
Már csak párperc választ el az igazságtól. Szabad vagyok-e, vagy nem. Életem legfontosabb válaszát fogom most megkapni. Látom a bírónőn, hogy nem tudja mit fog mondani. Remélem nekem ad igazat! Kérem istenem!!!!!! És...Kimondta...A vér is megállt bennem. Azt hiszem nem tudok lélegezni. SZABAD VAGYOK!!!!!!!!!!!!!!!!!
- Istenem!!!!!!! SZABAD VAGYOK!!! PAMY SZABAD VAGYOOOOOK!!!!!!!!!!!!!!!-Mondtam nagyon boldogan.
- Igeeeen! *nagyon boldog arc* *nyakamba ugrik*
- Tehát mehetünk végre haza?
- Mehetünk! Sőt menjünk is! Nem akarok tovább itt lenni.
- Én se. Főleg úgy, hogy SZABAD VAGYOK!!
- *nevetés*
* Emily szemszöge*
Zayn-el éppen hazafelé tartunk. *mosolygás* Rengeteget beszélgetünk, ééés hát...Elhívott randira. Én nem tudom, hogy most mit mondjak mert...Nekem más tetszik. Arthur. Másba nem is tudnék szerelmes lenni. Tehát ha most Zayn-el járnék, akkor egy idő után rájönne, hogy nem szeretem, és az neki fájna. Nem akarom megbántani. Egy kicsit sem. Mondjam neki, hogy csak barátok lehetünk? De akkor mit fog szólni? Ki fog akadni. Mindegy egy kicsit elhúzom a dolgot. Remélem hamar elfelejti.
- Emily?- Szólt hozzám Zayn.
- Igen?- Válaszoltam.
- Akkor mit mondasz a randira?
- Öm...Mikor lesz?
- Holnap? Este?
- Úúú nekem az nem jó!
- Ó! Akkor majd kitaláljuk, hogy mikor jó.
- Jaa...*mosolygás*
Remélem nem vette ki a nézésemből, hogy nem akarom ezt a randit. Mert akkor...Megbántom. És azt nem szeretném. De már otthon vagyunk. Amikor beértünk az ajtón, mindenki Zayn nyakába ugrott. " Sziaaa! Hogy vagy? Hogy van a lábad?".
* Zayn szemszöge*
Mindenki örült nekem,de leginkább Liam. Huhh. Örülök, hogy haza értem. Leeyum-nak elmondtam az Emily-s dolgot, hogy elakarom hívni randira. Ő azt mondta ( vagyis Leeyum), hogy tegyem meg.
- De én már elhívtam!-Mondtam Liam-nek.
- És? Mit mondott?- Kérdezte érdeklődve.
- Azt, hogy holnap nem jó neki.
- Az jó válasz. *nevetés*
- Hhahaha. Remélem nincsen senkije.
- Biztos, hogy nincsen senkije. De az lehet, hogy másba szerelmes.
- Például?
- Nem tudom. Sok helyes pasi van a világon, nem csak te. *nevetés*
- Mondjuk ez igaz. *gondolkodva elmegy*
- Hé?! Hova mész? Mi lesz a filmmel? Ne. Hagyj. Itt. Egyedül.
Meg kell kérdeznem, hogy mi a helyzet a pasikkal nála. Vagyis, hogy más tetszik-e neki.
- Emily ? - Kérdeztem.
- Igen?- Válaszolt.
- Kérdeznék valamit. De őszintén válaszolj!
- Oké. Mondjad. Hallgatlak.
- Valaki más tetszik? Vagy én nem tetszek?
- Dehogy is! Tetszel! Meg minden..
- Látom rajtad, hogy más tetszik!
- *néz mint a moziban* *megcsörren a telefon* Bocsi, ezt felkel vennem ! Fontos!
- De!...
Most már teljesen biztos vagyok abban, hogy nem tetszem neki. Biztos a pasija hívta. Hm...Ha tetszenék neki, akkor már régen beleegyezett volna abba, hogy ma elmenjünk moziba vagy ilyesmi. Hajjj...Miért nem mondja meg?!
* Emily szemszöge*
Éppen hívott Arthur, én pedig zavarba jöttem. Ez a beszélgetés...Uhh... Most mit csináljak? Arthur ide akar jönni! Én ezt szeretném, csak Zayn nem örülne neki. Na de kit érdekel?!!! Végül is ez az én életem! Vagy nem?! Szóval ezt beszéltük Arthur-ral:
- Szia! *mosolygás* Arthur vagyok. Te vagy az Emily?- Kérdezte Arthur.
- Szia! Izéé...Igen én vagyok az! Hogy vagy?- Kérdeztem zavarodottan.
- Köszi, jól megvagyok. Azért hívtalak, mert szeretnék veled találkozni. És ma pont arra megyek ahol te laksz. És gondoltam, hogy bemegyek hozzád. Na?
- Óóóóó az pompás lenne! És mikor indulsz?
- Már elindultam. *nevetés*
- Jaaa akkor jó!
- Két barátoddal jövök éppen. Pamelával, és Louis-sal.
- Komolyan?! Azt meg, hogy?
- Úgy, hogy éppen össze futottam velük, és elkezdünk beszélgetni. És megtudtam, hogy te velük laksz. Hát így.
- Oh. Az sem rossz. *mosolygás*
- Na de én most leteszem.
- Oké! Várlak! Szia! *nevetés*
- Szia! *mosolygás*
Úristen...Idee jön! Ideeeee jön!!! Ááááá! Várom meg nem is... Zayn miatt. *mosolygás* Félek egy kicsit...
* Arthur szemszöge*
Louis, és Pamela...Hát ők aztán nagyon jó fejek. Viccesek. De megláttam azt a madarat...És elestem a nevetéstől. Nagyon bírom őket! De remélem, hogy Emily nem akar tőlem semmit. Mármint "szerelmet". Én nem vagyok...Szóval nem vagyok belé szerelmes. Most éppen senkibe nem vagyok szerelmes. Sosem voltam a párkapcsolatok hívője. Ez most eléggé beképzelt lesz, de...Páran már harcoltak értem. *nevetés* De tényleg! Alig bírtam azt a 3 libát lekaparni magamról. *nevetés*
* A házban*
- Hali! Megérkeztünk!- Mondta Pamela.
- Heló!- Köszöntek vissza a többiek.
- Na mi volt? A tárgyaláson? És te ki vagy? Hogy hívnak?- Kérdezte Jennifer.
- Szabad vagyook!!!!! És őt pedig hadd mutassam be: Ő itt Arthur, egy új barátunk, és Emily-t keresi. -Mondta Louis
- Deeeee jóóóóóóóó! És annak is örülök, hogy megismerhetlek Arthur!- Mondta Niall.
- Én is örülök a találkozásnak srácok!- Mondtam félénken.
- Arthur?- Kérdezte meglepődve Emily.
- ARTHUR??!!- Kérdezte irigyen Zayn.
- * Emily odaszalad Arthur-hoz, és megcsókolja*
- http://25.media.tumblr.com/839edf46fb7061af76f9eb81a3a56b80/tumblr_mj5yjnvyzq1s21bmro1_500.gif
- * Arthur style meglepődött arc* Öm...
- * Zayn elmegy*
- Hogy vagy?- Kérdezte Emily Arthurt, aki azt se tudta, hogy hol van.
- Kösz jól. Izéé.
- Mi a baj? Talán elvitte a macska a nyelved?
- Nem.
- Nem vagy még mindig szerelmes...Igaz?
- *nem törődik a kérdéssel*
- IGAZ?! Válaszolj már!
- Igaz...De Emily ezt már megbeszéltük!
- Jó oké...*elmegy*
Hogy mi is lesz Emily-vel, Zayn-el, és Arthurral? A következő részben megtudjátok! Köszönöm, hogy itt jártatok!
2013. június 27., csütörtök
9.rész- Zayn! ,Miért?!
Sziasztok! A következő résszel majd késni fogok, de pótolni fogom. Ebben a részben előbukkant egy csúnya szó, amiért bocsánatotokat kérem. Megpróbálom ezeket elkerülni, de ebben a "kisebb káoszban" lehetetlen. És háát...Van még valami. Mellékszereplők jöttek közbe, akikre nem számítottam, és ezért nem kerültek bele a bemutatásba. Most itt belerakom őket, hogy értsétek kik is ők valójában, és hogy mit keresnek itt. Köszönöm, hogy itt jártatok, és jó olvasást! :)
Carey: Ő Izabell barátnője, ééés...Sokkal de sokkal gonoszabb mint Izabell. Át akarja venni az irányítást. Fujjj...Utálom már most. *nevetés* De komolyan! Nagyon durva.
Emily: Ő csak kezdetben gonosz. Már nagyon kiakar lépni ebből a "gonosz lányos"csapatból. Utálja ha valaki erősebb hang nemen beszél vele. De amúgy aranyos. :) Nagyon érzékeny.
* Pamela szemszöge*
Szó szerint nem tudom, hogy mit csináljak. Louis börtönben ül, és megszakad a szívem, Liam összetört. Izabell pedig...Nem hajlandó eltakarodni az életünkből. Niall, és Amy sem az igazi. Már vagy 2 napja nem esznek normálisan. Elegem van!!! Mindenből!!! Az életből is... Kiderült, hogy az öltözőben videokamera volt, és ...*sírás* Meglátták Louis-t, ahogyan beleteszi a táskájába a drogot. Be kell fizetnünk az óvadékot, és ki engedik. Amíg nem jön el, a tárgyalás napja...Most éppen otthon vagyok, de megyünk vissza Lou-hoz.
- Amy?- Szóltam keserves hangon hozzá.
- Igen drága?- Kérdezte kedvesen.
- Menjünk vissza Louis-hoz...*sírás*
- *átölel* Jó oké. *mosolygás*
- Befizetem az óvadékot.
- Rendben. Elmegyünk. *mosolygás* Nem lesz semmi baj.
- Nagyon remélem.
- Na mi van kis drogcsempész? Louis nem adott a drogból? Ezért sírsz? Hmm?- Kérdezte undokan Izabell.
- Menj innen!- Küldte el Amy.
- Te ne szólj bele drágám!
- Mert mi lesz? Megeszel? Jujjj de félek!
- Verekedni akarsz?
- Ha rajtam függ!! http://data.whicdn.com/images/61235473/large.gif
- Na jóó! Elég!- Szólt közbe Liam.
- Hagyjál már! Te nem mondod meg nekem, hogy mit csináljak!- Mondta Izabell utálatosan.
- Nem mondom meg...De ezentúl amúgy sem lenne rá módom.
- Miért?
- Mert nem leszel itt.
- Hogy-hogy nem leszek itt?
- HOGY NEM ITT FOGSZ ÉLNI! Világos már?
- Úúúú de utállak te seggfej!
- Én is téged! Alig várom már, hogy elhúzz innen.
- Azt várhatod is!
- Nem te fogod megmondani, hogy meddig lakhatsz NÁLAM!
- Igen? Nem én fogom megmondani?
- Hát...Nem te.
- Amúgy, hogy van az, hogy Zayn meg te?
- Zayn meg én? Igen? Kérlek folytasd!
- Együtt vagytok. *mosolygás* Ez cukiiii! *nyávogás* http://data.whicdn.com/images/66040140/large.gif
- Mi????!!! Hogy lennénk már együtt?
- Képzeld kicsikém, hogy van újságíró barátom, és...Sokra képes.
- http://data.whicdn.com/images/65056210/large.gif Nem vagyok meleg. És Zayn sem.
- Ühümm...Okééé * gonosz mosoly*
- Ő a legjobb barátom, és az is marad! De te még a kint leszel...Az utcán, vagy ahol akarsz. Csak nem itt.
- *ordítás* TE BAJOD TE BOLOND! *elmegy a szobájába, megüti a karját*
* Liam szemszöge*
Amikor Zayn kezdte piszkálni...Az nagyon rosszul esett. Olyan volt, mintha valaki gyomron ütött volna, egy erős bottal. Zayn nekem olyan, mintha a testvérem lenne. Nagyon sokat jelent nekem, és sohasem szeretném elveszíteni. Ha valaki azt hiszi, hogy bármikor is szerelmes voltam belé...* nevetés* Akkor tévedett. http://data.whicdn.com/images/65822699/large.gif De most komolyan...Ki az a idióta aki szerint én meleg vagyok?! Na jó inkább ráhagyom. *nevetés* De mindenféleképpen beszélnem kell Zayn-el.
- Zayn beszélhetnénk?- Beléptem a szobájába, és kérdeztem tőle.
- Persze! Csüccsenj ide mellém!- Mondta kedves hangon.
- Izabell már megint csinálta a cirkuszt.
- Na ne már! Komolyan? És mit mondott?
- Először azt mondtam neki, hogy menjen el erre ő azt mondta, hogy meleg vagyunk, és van egy újságíró barátja. Gondolom most megakarja íratni, hogy melegek vagyunk. Szánalmas.
- Neeeee mááár! *nevetés* Gyere cicuskám majd én megvigasztallak. *viccelődés*
- *önfeledt nevetés* Okéés baby! *nevetés*
- Na jó! Viccet eltéve, nehogy engedd neki, hogy beszéljen az újságíróval!
- Dehogy engedem!
- Akkor jó. Már kezdtem megijedni.
- Én is megijedtem amikor mondta. *nevetés*
- Ezen miért is nevetünk? *nevetés*
- Nem tudom.*nevetés*
Hát nagyon remélem, hogy nem talál meg a sajtó. Mert akkor végünk. *nevetés*
* Zayn szemszöge*
Nem akartam kimutatni Liam előtt, de nagyon félek. Ha megtudja valaki, hogy ezt állítják rólunk akkor...Akkor az akár a barátságunkba is kerülhet. És én...Nem akarom elveszíteni Liam-et. ÉS TESZEK IS EZ ÜGYBEN!
* Nappaliban*
Izabella drágám vajon hol vagy? Mert most szétrúgom a hátsódat! Ami ( már valaki említette) elég nagy! http://data.whicdn.com/images/65948737/large.gif
- *meglátja Izabellt* Na mi van? Előbújtál az odúdból?- Kérdeztem viccelődve.
- Cajjj...Most például miért vagy ilyen, muci?- Kérdezte Izabell idegesítően. De nagyon.
- *ideges lesz, közelebb megy* 1. Nem vagyok muci, 2. tudod te, hogy miért vagyok ideges!
- Na miért vagy ideges? * idegesítő*
- NEHOGY FEL MERJ DOBNI MINKET A NETRE! NEM VAGYUNK MELEGEK!!!! *nagyon ki van*
- Valakinek el kéne itt egy Tic-tac. *nevetés*
- ... Ha nem tudsz normálisan beszélni ( miből is gondoltam volna) akkor húzz innen. De akár most is mehetsz! *megszorítja a karját*
- *ideges arc* Hagyjál már oké?
- Nem szorítom tovább a karodat.
- Még nem engedted el!! Te hülye!
- De csak egy feltétellel...Ha nem szólsz a kis újságíró barátocskádnak.
- Jó, jó csak engedj el!!!
- *elengedi*
- Hurrá! Végre leszálltál rólam.
- Megígéred?
- ...*hallgat*
- Haa? Megígéred vagy nem?
- *elmegy*
*Izabell szemszöge*
Annyira elegem van már...Jön a hülyeségeivel. Ne szólj a kis barátocskádnaaak, bla, bla, bla...AKKOR IS SZÓLOK NEKI!!!!! De előtte szólok a barátnőimnek.
- * kicsöng a telefon, felveszi Emily* Hahó?- Kérdezte furcsállva.
- Én vagyok az te majom. *elegem van fej*- Mondtam idegesen.
- Jaaa! Sziaa! De rég hallottam már a hangodat! Hogy vagy?
- Jól, meg minden. Adod már végre Carey-t?
- *háttérzaj* Add már ide te idióta!- Mondta Carey undokan Emily-nek.
- Na mi van? Én vagyok az Carey.
- Gyertek át! Most!
- Mert? Minek? Hogy megint azt tedd amit régebben? Hagyjál minket.
- Nem azért voltam veletek gonosz mert haragudtam rátok, hanem mert...
- Mert?
- DE MÁR MEGVÁLTOZTAM!
-Ühümm...
- Gyertek! Légysziíííííííí!!!
- *háttérbe szól* Emily te akarod, hogy oda menjünk? * Emily igent mond*
- Na?
- Jó, megyünk!
- Akkor jóó! Köszii! Heló!
- Hy...
Na barátnők letudva. Hááh! Végree nem leszek egyedül. Egyébként utálom őket. Főleg Emily-t. Olyan idegesítő. Soha nincsen benne semmi verekedésbe, beszólásba....
* Niall szemszöge*
Éppen a nappaliban voltunk Amy-vel, és tévét néztünk. Vagyis Amy szendvicset csinált nekem. Olyan édes volt! De amúgy mindig. Mikor ne lenne édes? Ott volt Harry, és Jennifer is. Ők is jól elvoltak. Éppen egy macskáról beszélgettek. Már megint macska...
- És szerinted mi legyen a cicus neve?- Kérdezte Jennifer aranyos hangon.
- Szerintem Pussy. *mosolygás*- Válaszolt Harry meggyőzően.
- Az jóó! *megcsókol* *mosolygás*
- Nyali-fali *nevetés*- Mondta viccesen Nialler.
- Jaja!- Szólt ki a konyhából Amy.
- Te csak csináld a szendvicseket konyhatündér!-Mondta viccesen Jennifer.
- Hahahahahahahah! http://data.whicdn.com/images/57748823/tumblr_m4hysfqlqC1qm2jluo1_500_large.gif
- * Harry észre veszi, hogy csengetnek* Amy légyszííííí!! Nyisd ki.
- Jó, oké! Megyek. *kinyitja az ajtót*
- Szia! Mi Izabell barátnői vagyunk. És azt mondta, hogy itt lakik.- Mondta kedvesen Emily.
- Gyertek be! Izabell a szobájában van.
- Kösz...- Mondta vissza utasítóan Carey.
- *Emily közelebb megy Amy-hez* Ne is foglalkozz vele. Nagyon undok. Mint mindig. Már elegem van belőlük. Én nem is vagyok a barátnőjük. Mind a ketten sátánok. *nevetés*
- Hát igen.*mosolygás* Izabell nagyon nagyot kavart itt.
- Na mesélj! Mi történt? *háttérzaj: Emily gyere már te féleszű!*
- Veled mindig így beszélnek? *megszeppenés*
- Igen...*szomorú* De én megyek, mert még a végén kikapok! Majd még beszélünk! *mosolygás*
- *mosolygás* Oké! Menj csak. *nevetés*
*Amy szemszöge*
Elmeséltem a többieknek, hogy ők kik is valójában. De Emily nagyon aranyos! Szimpatikus! Remélem nem fogják majd bántani, vagy ilyesmi. Nagyon bírom a csajszit. Kár, hogy Pamela nem láthatja. Ő most Louis-nál van. Remélem még ma haza jön.
* Pamela szemszöge*
Már beadtam az óvadékot, és ma lehetőleg haza engedik Lou-t! De jóóó!!! Ő is nagyon örült a hírnek!
- Beadtam az óvadékot. *mosolygás*- Mondtam megnyugtató hangon.
- Komolyan? Áááá! Te egy tündér vagy! *megcsókol* És mikor engednek ki?
- Talán már ma. Azt még meg kell kérdeznem. *mosolygás*
- Haza akarok menni... http://data.whicdn.com/images/65857403/large.gif
- Én is haza akarom, hogy gyere! *mosolygás* Várj egy percet!
- Hova mész?
- Megkérdezem, hogy mikor engednek el!
- *vár egy picit*
- * Pamela megérkezik* *szomorúan néz*
- Tehát nem ma...
- * ránéz Boo Bear-re, és elkezd nevetni* Máár ma haza jöhetsz!!!!!!!
- DEEEE JÓÓÓÓÓ!!! Akkor bulii van!!!
- Hát igen!!! *nagyon boldog*
Annyira örülök, hogy Lou haza jöhet!!!!!!!! Véégre! http://data.whicdn.com/images/66216764/large.gif Haza értünk, és mindenki kiugrott a bőréből. " Véégreee itt van Louis!! Annyira jó, hogy itt vagy! Milyen volt a börtönben? Hiányoztunk?". Ezek voltak a kérdések. *mosolygás* Csak Zayn-t, és Liam-et nem találtuk. Viszont találtunk két idiótát, és egy normálisat. A két idióta Izabell, és Carey, a normális Emily. Félre húztam Izabell-t beszélgetni, és megkérdeztem, hogy hol van Zayn, és Liam. Van-e köze hozzá.
- Hol van Liam?- Kérdeztem mérgesen.
- Bent a szobájában búslakodik.- Válaszolt.
- És miért is? Van hozzá közöd?
- Ja... Van hozzá közöm. Asszem.
- Hol. Van. Zayn?!! És mi baja van Liam-nek? *nagyon ideges* MIT CSINÁLTÁL TE ****??
- Elhitettem az emberekkel, hogy melegek, és hogy együtt járnak, stb.
- TESSÉK??!!
- Jól hallottad. A kis barátocskám aki újságíró leírta a Popcorn magazinba, hogy melegek. Ömm...Ja. Nagyjából ennyi.
- Mekkora egy *** vagy!! Büszke lehetsz magadra! *felpofozza*
Mindenkinek elmondtam, hogy mi történt. Elmentünk megkeresni Zayn-t, de az a két idióta Carey, és Izabell csak nevettek. Emily felajánlotta, hogy segít. Liam is csatlakozott. Éppen vettük a kabátunkat, de meghallottuk, hogy felhívnak a kórházból. Elmondásuk szerint egy fiú direkt neki ment egy fának azért, hogy megölje magát. És...Az Zayn volt. Nagyon megijedtünk. Liam majdnem össze esett. Elkezdünk ordibálni Izabell-el, és Jennifer neki is ment. Az adrenalin szintünk már a fejünket érte. Louis vezetett...Alig bírta megfogni a kormányt, annyira remegett a keze. De végül beértünk a kórházba.
* Liam szemszöge*
Zayn kórházban van...És...Én tehetek róla. ELFOGOM VESZÍTENI A LEGJOBB BARÁTOMAT?!? Én abba belehalok...Soha nem fájt ennyire valami. De ez olyan mintha kitépték volna a szívem.
- Zayn? Miért csináltad ezt? Haver? MIÉRT?!- Kérdeztem félve.
- Mert ha megtudják, hogy állítólag melegek vagyunk, akkor nem lehetünk barátok...- Felelte akadozva, álmosan.
- Minket nem érdekelt volna mások véleménye! *sírás, átöleli Zayn-t*
- Talán igazad van...De semmi sem lett volna a régi.
- De! De igen!
- *sírás* * Átöleli Liam-et* Rendbe jövök!
- Biztosan?
- Higgy nekem!
- *megrázza fejét*
Remélem renbe jön, és minden a régi kerékvágásba jön...Majd...Csak ezt bírjuk ki.
A következő részben megtudjátok, hogy mi lesz Zayn-el, és Liam-el. Köszönöm, hogy itt jártatok! :)
Carey: Ő Izabell barátnője, ééés...Sokkal de sokkal gonoszabb mint Izabell. Át akarja venni az irányítást. Fujjj...Utálom már most. *nevetés* De komolyan! Nagyon durva.
Emily: Ő csak kezdetben gonosz. Már nagyon kiakar lépni ebből a "gonosz lányos"csapatból. Utálja ha valaki erősebb hang nemen beszél vele. De amúgy aranyos. :) Nagyon érzékeny.
* Pamela szemszöge*
Szó szerint nem tudom, hogy mit csináljak. Louis börtönben ül, és megszakad a szívem, Liam összetört. Izabell pedig...Nem hajlandó eltakarodni az életünkből. Niall, és Amy sem az igazi. Már vagy 2 napja nem esznek normálisan. Elegem van!!! Mindenből!!! Az életből is... Kiderült, hogy az öltözőben videokamera volt, és ...*sírás* Meglátták Louis-t, ahogyan beleteszi a táskájába a drogot. Be kell fizetnünk az óvadékot, és ki engedik. Amíg nem jön el, a tárgyalás napja...Most éppen otthon vagyok, de megyünk vissza Lou-hoz.
- Amy?- Szóltam keserves hangon hozzá.
- Igen drága?- Kérdezte kedvesen.
- Menjünk vissza Louis-hoz...*sírás*
- *átölel* Jó oké. *mosolygás*
- Befizetem az óvadékot.
- Rendben. Elmegyünk. *mosolygás* Nem lesz semmi baj.
- Nagyon remélem.
- Na mi van kis drogcsempész? Louis nem adott a drogból? Ezért sírsz? Hmm?- Kérdezte undokan Izabell.
- Menj innen!- Küldte el Amy.
- Te ne szólj bele drágám!
- Mert mi lesz? Megeszel? Jujjj de félek!
- Verekedni akarsz?
- Ha rajtam függ!! http://data.whicdn.com/images/61235473/large.gif
- Na jóó! Elég!- Szólt közbe Liam.
- Hagyjál már! Te nem mondod meg nekem, hogy mit csináljak!- Mondta Izabell utálatosan.
- Nem mondom meg...De ezentúl amúgy sem lenne rá módom.
- Miért?
- Mert nem leszel itt.
- Hogy-hogy nem leszek itt?
- HOGY NEM ITT FOGSZ ÉLNI! Világos már?
- Úúúú de utállak te seggfej!
- Én is téged! Alig várom már, hogy elhúzz innen.
- Azt várhatod is!
- Nem te fogod megmondani, hogy meddig lakhatsz NÁLAM!
- Igen? Nem én fogom megmondani?
- Hát...Nem te.
- Amúgy, hogy van az, hogy Zayn meg te?
- Zayn meg én? Igen? Kérlek folytasd!
- Együtt vagytok. *mosolygás* Ez cukiiii! *nyávogás* http://data.whicdn.com/images/66040140/large.gif
- Mi????!!! Hogy lennénk már együtt?
- Képzeld kicsikém, hogy van újságíró barátom, és...Sokra képes.
- http://data.whicdn.com/images/65056210/large.gif Nem vagyok meleg. És Zayn sem.
- Ühümm...Okééé * gonosz mosoly*
- Ő a legjobb barátom, és az is marad! De te még a kint leszel...Az utcán, vagy ahol akarsz. Csak nem itt.
- *ordítás* TE BAJOD TE BOLOND! *elmegy a szobájába, megüti a karját*
* Liam szemszöge*
Amikor Zayn kezdte piszkálni...Az nagyon rosszul esett. Olyan volt, mintha valaki gyomron ütött volna, egy erős bottal. Zayn nekem olyan, mintha a testvérem lenne. Nagyon sokat jelent nekem, és sohasem szeretném elveszíteni. Ha valaki azt hiszi, hogy bármikor is szerelmes voltam belé...* nevetés* Akkor tévedett. http://data.whicdn.com/images/65822699/large.gif De most komolyan...Ki az a idióta aki szerint én meleg vagyok?! Na jó inkább ráhagyom. *nevetés* De mindenféleképpen beszélnem kell Zayn-el.
- Zayn beszélhetnénk?- Beléptem a szobájába, és kérdeztem tőle.
- Persze! Csüccsenj ide mellém!- Mondta kedves hangon.
- Izabell már megint csinálta a cirkuszt.
- Na ne már! Komolyan? És mit mondott?
- Először azt mondtam neki, hogy menjen el erre ő azt mondta, hogy meleg vagyunk, és van egy újságíró barátja. Gondolom most megakarja íratni, hogy melegek vagyunk. Szánalmas.
- Neeeee mááár! *nevetés* Gyere cicuskám majd én megvigasztallak. *viccelődés*
- *önfeledt nevetés* Okéés baby! *nevetés*
- Na jó! Viccet eltéve, nehogy engedd neki, hogy beszéljen az újságíróval!
- Dehogy engedem!
- Akkor jó. Már kezdtem megijedni.
- Én is megijedtem amikor mondta. *nevetés*
- Ezen miért is nevetünk? *nevetés*
- Nem tudom.*nevetés*
Hát nagyon remélem, hogy nem talál meg a sajtó. Mert akkor végünk. *nevetés*
* Zayn szemszöge*
Nem akartam kimutatni Liam előtt, de nagyon félek. Ha megtudja valaki, hogy ezt állítják rólunk akkor...Akkor az akár a barátságunkba is kerülhet. És én...Nem akarom elveszíteni Liam-et. ÉS TESZEK IS EZ ÜGYBEN!
* Nappaliban*
Izabella drágám vajon hol vagy? Mert most szétrúgom a hátsódat! Ami ( már valaki említette) elég nagy! http://data.whicdn.com/images/65948737/large.gif
- *meglátja Izabellt* Na mi van? Előbújtál az odúdból?- Kérdeztem viccelődve.
- Cajjj...Most például miért vagy ilyen, muci?- Kérdezte Izabell idegesítően. De nagyon.
- *ideges lesz, közelebb megy* 1. Nem vagyok muci, 2. tudod te, hogy miért vagyok ideges!
- Na miért vagy ideges? * idegesítő*
- NEHOGY FEL MERJ DOBNI MINKET A NETRE! NEM VAGYUNK MELEGEK!!!! *nagyon ki van*
- Valakinek el kéne itt egy Tic-tac. *nevetés*
- ... Ha nem tudsz normálisan beszélni ( miből is gondoltam volna) akkor húzz innen. De akár most is mehetsz! *megszorítja a karját*
- *ideges arc* Hagyjál már oké?
- Nem szorítom tovább a karodat.
- Még nem engedted el!! Te hülye!
- De csak egy feltétellel...Ha nem szólsz a kis újságíró barátocskádnak.
- Jó, jó csak engedj el!!!
- *elengedi*
- Hurrá! Végre leszálltál rólam.
- Megígéred?
- ...*hallgat*
- Haa? Megígéred vagy nem?
- *elmegy*
*Izabell szemszöge*
Annyira elegem van már...Jön a hülyeségeivel. Ne szólj a kis barátocskádnaaak, bla, bla, bla...AKKOR IS SZÓLOK NEKI!!!!! De előtte szólok a barátnőimnek.
- * kicsöng a telefon, felveszi Emily* Hahó?- Kérdezte furcsállva.
- Én vagyok az te majom. *elegem van fej*- Mondtam idegesen.
- Jaaa! Sziaa! De rég hallottam már a hangodat! Hogy vagy?
- Jól, meg minden. Adod már végre Carey-t?
- *háttérzaj* Add már ide te idióta!- Mondta Carey undokan Emily-nek.
- Na mi van? Én vagyok az Carey.
- Gyertek át! Most!
- Mert? Minek? Hogy megint azt tedd amit régebben? Hagyjál minket.
- Nem azért voltam veletek gonosz mert haragudtam rátok, hanem mert...
- Mert?
- DE MÁR MEGVÁLTOZTAM!
-Ühümm...
- Gyertek! Légysziíííííííí!!!
- *háttérbe szól* Emily te akarod, hogy oda menjünk? * Emily igent mond*
- Na?
- Jó, megyünk!
- Akkor jóó! Köszii! Heló!
- Hy...
Na barátnők letudva. Hááh! Végree nem leszek egyedül. Egyébként utálom őket. Főleg Emily-t. Olyan idegesítő. Soha nincsen benne semmi verekedésbe, beszólásba....
* Niall szemszöge*
Éppen a nappaliban voltunk Amy-vel, és tévét néztünk. Vagyis Amy szendvicset csinált nekem. Olyan édes volt! De amúgy mindig. Mikor ne lenne édes? Ott volt Harry, és Jennifer is. Ők is jól elvoltak. Éppen egy macskáról beszélgettek. Már megint macska...
- És szerinted mi legyen a cicus neve?- Kérdezte Jennifer aranyos hangon.
- Szerintem Pussy. *mosolygás*- Válaszolt Harry meggyőzően.
- Az jóó! *megcsókol* *mosolygás*
- Nyali-fali *nevetés*- Mondta viccesen Nialler.
- Jaja!- Szólt ki a konyhából Amy.
- Te csak csináld a szendvicseket konyhatündér!-Mondta viccesen Jennifer.
- Hahahahahahahah! http://data.whicdn.com/images/57748823/tumblr_m4hysfqlqC1qm2jluo1_500_large.gif
- * Harry észre veszi, hogy csengetnek* Amy légyszííííí!! Nyisd ki.
- Jó, oké! Megyek. *kinyitja az ajtót*
- Szia! Mi Izabell barátnői vagyunk. És azt mondta, hogy itt lakik.- Mondta kedvesen Emily.
- Gyertek be! Izabell a szobájában van.
- Kösz...- Mondta vissza utasítóan Carey.
- *Emily közelebb megy Amy-hez* Ne is foglalkozz vele. Nagyon undok. Mint mindig. Már elegem van belőlük. Én nem is vagyok a barátnőjük. Mind a ketten sátánok. *nevetés*
- Hát igen.*mosolygás* Izabell nagyon nagyot kavart itt.
- Na mesélj! Mi történt? *háttérzaj: Emily gyere már te féleszű!*
- Veled mindig így beszélnek? *megszeppenés*
- Igen...*szomorú* De én megyek, mert még a végén kikapok! Majd még beszélünk! *mosolygás*
- *mosolygás* Oké! Menj csak. *nevetés*
*Amy szemszöge*
Elmeséltem a többieknek, hogy ők kik is valójában. De Emily nagyon aranyos! Szimpatikus! Remélem nem fogják majd bántani, vagy ilyesmi. Nagyon bírom a csajszit. Kár, hogy Pamela nem láthatja. Ő most Louis-nál van. Remélem még ma haza jön.
* Pamela szemszöge*
Már beadtam az óvadékot, és ma lehetőleg haza engedik Lou-t! De jóóó!!! Ő is nagyon örült a hírnek!
- Beadtam az óvadékot. *mosolygás*- Mondtam megnyugtató hangon.
- Komolyan? Áááá! Te egy tündér vagy! *megcsókol* És mikor engednek ki?
- Talán már ma. Azt még meg kell kérdeznem. *mosolygás*
- Haza akarok menni... http://data.whicdn.com/images/65857403/large.gif
- Én is haza akarom, hogy gyere! *mosolygás* Várj egy percet!
- Hova mész?
- Megkérdezem, hogy mikor engednek el!
- *vár egy picit*
- * Pamela megérkezik* *szomorúan néz*
- Tehát nem ma...
- * ránéz Boo Bear-re, és elkezd nevetni* Máár ma haza jöhetsz!!!!!!!
- DEEEE JÓÓÓÓÓ!!! Akkor bulii van!!!
- Hát igen!!! *nagyon boldog*
Annyira örülök, hogy Lou haza jöhet!!!!!!!! Véégre! http://data.whicdn.com/images/66216764/large.gif Haza értünk, és mindenki kiugrott a bőréből. " Véégreee itt van Louis!! Annyira jó, hogy itt vagy! Milyen volt a börtönben? Hiányoztunk?". Ezek voltak a kérdések. *mosolygás* Csak Zayn-t, és Liam-et nem találtuk. Viszont találtunk két idiótát, és egy normálisat. A két idióta Izabell, és Carey, a normális Emily. Félre húztam Izabell-t beszélgetni, és megkérdeztem, hogy hol van Zayn, és Liam. Van-e köze hozzá.
- Hol van Liam?- Kérdeztem mérgesen.
- Bent a szobájában búslakodik.- Válaszolt.
- És miért is? Van hozzá közöd?
- Ja... Van hozzá közöm. Asszem.
- Hol. Van. Zayn?!! És mi baja van Liam-nek? *nagyon ideges* MIT CSINÁLTÁL TE ****??
- Elhitettem az emberekkel, hogy melegek, és hogy együtt járnak, stb.
- TESSÉK??!!
- Jól hallottad. A kis barátocskám aki újságíró leírta a Popcorn magazinba, hogy melegek. Ömm...Ja. Nagyjából ennyi.
- Mekkora egy *** vagy!! Büszke lehetsz magadra! *felpofozza*
Mindenkinek elmondtam, hogy mi történt. Elmentünk megkeresni Zayn-t, de az a két idióta Carey, és Izabell csak nevettek. Emily felajánlotta, hogy segít. Liam is csatlakozott. Éppen vettük a kabátunkat, de meghallottuk, hogy felhívnak a kórházból. Elmondásuk szerint egy fiú direkt neki ment egy fának azért, hogy megölje magát. És...Az Zayn volt. Nagyon megijedtünk. Liam majdnem össze esett. Elkezdünk ordibálni Izabell-el, és Jennifer neki is ment. Az adrenalin szintünk már a fejünket érte. Louis vezetett...Alig bírta megfogni a kormányt, annyira remegett a keze. De végül beértünk a kórházba.
* Liam szemszöge*
Zayn kórházban van...És...Én tehetek róla. ELFOGOM VESZÍTENI A LEGJOBB BARÁTOMAT?!? Én abba belehalok...Soha nem fájt ennyire valami. De ez olyan mintha kitépték volna a szívem.
- Zayn? Miért csináltad ezt? Haver? MIÉRT?!- Kérdeztem félve.
- Mert ha megtudják, hogy állítólag melegek vagyunk, akkor nem lehetünk barátok...- Felelte akadozva, álmosan.
- Minket nem érdekelt volna mások véleménye! *sírás, átöleli Zayn-t*
- Talán igazad van...De semmi sem lett volna a régi.
- De! De igen!
- *sírás* * Átöleli Liam-et* Rendbe jövök!
- Biztosan?
- Higgy nekem!
- *megrázza fejét*
Remélem renbe jön, és minden a régi kerékvágásba jön...Majd...Csak ezt bírjuk ki.
A következő részben megtudjátok, hogy mi lesz Zayn-el, és Liam-el. Köszönöm, hogy itt jártatok! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)